Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években

gédia sokak szerint azért következhetett be, mert Európa országai nem ismertek minket, félreismertek, gonosz nemzetiségi erők manipulálták a közvéleményt. A korszak legnépszerűbb írója, Herczeg Ferenc így írt az ellenséges propagandáról 1939-ben: „egyszer már keservesen megadtuk az árát az ázsiai egykedvűségnek, amellyel a magyar- ellenes propaganda kútmérgező munkáját szemléltük. A rágalmak, melyeket a háború előtt rendszeresen a magyarságra szórtak és amelyek magyar részről többnyire ellentmondás nélkül maradtak, előkészítették az ország feldarabolását. Ha százszor megismétlik ugyanazt a hazugságot, bármilyen ostoba legyen az, és ha egyszer sem ütnek a rágalmazó szájára, akkor a hazugságból végül történelmi jogalap lesz."52 Megjegyzi továbbá, hogy „Magyarország a valóságban óriási szervezeteket tart fenn és hatalmas pénzösszegeket fordít propaganda céljaira, csakhogy nem külföldi, hanem kizárólag hazai vonatkozásban".53

Az idegenforgalom is igyekezett kivenni a részét abból a fontos feladatból, hogy a magyarságot vesztes bűnbaknak beállító vélekedés megváltozzon. „A világháborút követő idegenforgalmi újrakezdést Európa-szerte számos súlyos probléma nehezítette: romokban heverő nemzetgazdaságok, szegénység, infláció, az új európai rend, vízum- kényszer, nemzetek közti gyanakvás, ellenszenv, politikai elszigeteltség."54 A magyar- országi idegenforgalmat talán a fent leírt jelenségeknél is érzékenyebben érintette, hogy a határrendezés után a legtöbb kedvelt fürdő- és nyaralóhely a szomszédos országok fennhatósága alá került. A szakemberek faladata az volt, hogy a meglévő értékeket próbálják eladhatóvá, érdekessé tenni a külföldiek számára. Az idegenforgalmi propagandában Budapest kulturális öröksége mellett nagy hangsúlyt kapott a vidék, a népi kultúra tiszta, ősi bája. Fontos volt azonban, hogy a külföldiek előtt Magyarország civilizált, jó közlekedésű, biztonságos célpontként jelenjen meg. Mindezt úgy kellett elérni, hogy a különleges vonások se kerüljenek háttérbe. Az 1936-os londoni bál témája is azért lehetett Magyarország, mert Európában különleges, jól felismerhető, könnyen azonosítható vonásokkal rendelkezik; a nyugati és keleti kultúra határmezsgyéjén egyedi és egzotikusnak ható kulturális örökséget fejlesztett ki. Bizonyos tájegységek, települések különösen fontos szerepet töltöttek be az idegenforgalmi propagandában. Mezőkövesd turisztikai központtá válása már az 1920-as években megkezdődött. Az igazi sikerre azonban egészen az 1930-as évekig várni kellett, amikor is „'Matyóország' a turizmus számára a magyar népi kultúra első számú reprezentánsává és más néprajzi tájegységek követendő példájává vált".55 A turizmusnak köszönhette gyors fejlődését a Budapesttől alig 70 km-re fekvő Boldog község, mely jellegzetesen szép viseletével és szokásaival hívta fel magára a figyelmet. A Gyöngyösbokréta mozgalom egyik alapító községeként hamar népszerű úti cél lett a vidék romantikáját felkutatni vágyók körében. A falu népének és az utazóknak megfelelő

52 Herczeg Ferenc: Gondok és gondolatok. Bp., 1943. 207.

53 Uo. A témáról bővebben 1. Pallos Lajos: Területvédő propaganda Magyarországon 1918-1920. II. Folia Historica 26. (2008-2009) 37-75. Uő: Magyar kormányzati propaganda, 1938-1941. Limes 23. (2010) l.sz. 53-64.

54 Jusztin Márta: „Utazgassunk hazánk földjén!" A belföldi turizmus problémái a két világháború között Magyarországon. Korall 7. (2006) 26. sz. 185-208.191.

55 Uo. 200.

125