Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években
az italokat kínálták, ahol is a polcokat szőlő- és paprikafüzérekkel díszítették. Természetesen magyar termékeket árusítottak, akárcsak az iparművészeti sátorban, ahol népies dísztárgyakat kínált megvételre Sternberg grófnő és Zsolnay Oszkárné, a Petőfi Sándor Magyar Egyesület vezetőjének felesége. A bálteremhez kapcsolódó kisebb szalonban a magyar divatkiállítás kapott helyet, míg a nagyobban csárdát rendeztek be. A termek falait az alkalomra készült festményekkel díszítették. A csárdában falusi jeleneteket, a bálteremben magyar tájképeket láthatott a közönség. Nem maradhatott el a budai vár ábrázolása, de a korszerű lillafüredi szálloda képe is megjelent. A bál sikeréhez hozzájárult még, hogy éjfélkor a lelkes magyarbarát operaénekesnő, Wanda Werminska magyaros ruhában magyar dalokat énekelt. Összességében elmondható, hogy az adott évben „valamennyi lengyel bál látogatottsága csaknem ötven százalékos visszaesést mutatott, a magyar bál a múlt évekhez képest páratlan sikerrel járt: több mint 1500 résztvevő töltötte meg a báltermeket".48 A fényes sikerről csakúgy, mint az előkészületekről beszámoltak a helyi lapok, fényképes tudósításaikkal Varsó egyik legelőkelőbb társadalmi eseményévé avatva a rendezvényt.49 A magyar sajtó érdeklődése - különösen a néhány hónappal korábban megrendezett londoni magyar bál iránt tanúsított figyelemmel összehasonlítva - nem volt túl élénk. A jelenségre, ha csak részben is, de magyarázatot adhat Ferenczy Ferenc már idézett levele, melyben beszámol a bál és a divatkiállítás, egyszersmind a Magyar Öltözködési Mozgalom Országos Bizottságának varsói sikeréről. Felrója továbbá a Goldberger gyár vezetőségének, hogy a gyár termékeit is bemutató kiállítás költségeihez semmilyen módon nem járultak hozzá. Ez a sajnálatos tény vezetett Ferenczy szerint ahhoz, hogy „nem állott módjában az Országos Bizottságnak az sem, hogy a kiállítás átütő sikerét a sajtóban a magyar divatipar érdekében kellően értékesítse".50 A fent bemutatott mindkét bál a jótékonyság szellemében zajlott. Bevételüket nagyobb részben az elesettek megsegítésére, kisebb részben kulturális feladatok ellátására fordították. A két rendezvény azonban e nemes feladatokon kívül más funkciókat is betöltött. A nyereség a puszta jótékonyságon kívül sokkal nagyobb volt. A gazdaság számos szegmense számára hasznosak lehettek a nagy nyilvánosságot kapó, igényes rendezvények. A magyar idegenforgalomnak a két háború között minden segítségre szüksége volt, hogy betölthesse hagyományos szerepét: a gazdaság számára bevételt termeljen. Az adott politikai és társadalmi helyzetben talán még ennél is fontosabb volt, hogy „a politikusok, csakúgy, mint a közvélemény az idegenforgalomban látta azt az eszközt, azt a hidat amelyen keresztül (a szűkebb diplomáciát leszámítva) kapcsolatba lehet kerülni az európai országokkal, a győztes nagyhatalmakkal és a vesztesekkel".51 A trianoni tra48 MNL OL, MTI 1937. február 9.13. kiadás 49 MNL OL, MTI 1937. február 9.13. kiadás 50 L. 42. jegyzet 51 Jusztin Márta: Az idegenforgalom híd szerepének szempontjai a két világháború közötti magyar szaksajtóban. In: Tudományos évkönyv 2002. „Híd kelet és nyugat között". Bp., 2003. 267-273. 268. http://elib.kkf.hu/okt_publ/tek_2002_30.pdf (2013. július 16.) 124
