Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Enzsöl Imre: Erzsébet Krisztina császárné és magyar királyné emlékérmei a Magyar Nemzeti Múzeumban

jelöli, tehát nem mondtak le a spanyol trónigényükről. A boldog házasságban, a kezdetben meddőnek hitt asszony négy gyermekkel ajándékozta meg urát. Lipót János (Bécsújhely, 1716. április 13.-Bécs, 1716. november 4.), Ausztria főhercege kisgyerekként meghalt. Mária Terézia (Bécs, 1717. május 13.-Bécs, 1780. november 29.) Magyarország királynője, Ausztria főhercegnője, I (Lotaringiai) Ferenc német-római császár (1708- 1765) felesége. Mária Anna (Bécs, 1718. szeptember 18.-Brüsszel, 1744. dec. 16.) Ausztria főhercegnője, Károly Sándor lotaringiai herceg (1712-1780) felesége. Mária Amália (Bécs, 1724. április 5.-Bécs, 1730. április 19.), Ausztria főhercegnője, gyermekként meghalt.

A trónutódlást tehát fiúörökös nélkül kellett megoldani. A birodalom osztatlan egységének fennmaradásának érdekében a férj, III. (VI.) Károly a leányági örökösödésért dolgozott.3 Ezt sikerült elfogadtatni a fontos tényezők többségével bel- és külföldön egyaránt. Erzsébet Krisztina is szőtt dinasztikus terveket, támogatta a porosz trónörökös (II.) Frigyes házasságát vele azonos nevű unokahúgával, de ettől hiába remélte az osztrák-porosz közeledést. Befolyása a politikára csekély volt, úgy tűnik 1735 után nőtt meg. Rendszeres családi elfoglaltsága a vadászat és a zenélés volt. A művelt császárnő Leibnitzcel is levelezett. Ha német akadémiát Bécsben nem is sikerült szervezni, ugyanakkor színvonalas zenekart tartottak.

1740-ben elhunyt férje Károly, ami nagyon lesújtotta az őt szerető asszonyt. Az örökös leány, Mária Terézia távol tartotta a politikától, de minden tiszteletet megadott az özvegynek, bevonta a családjába. Az idős Mária Krisztinát lábdagadás, reuma, övsömör és depresszió is kínozták.4 Az utóbbi összefüggésben lehetett azzal, hogy nem sikerült fiú trónörököst felnevelnie. 1750. december 21-én hunyt el Bécsben, a kapucinusok templomának kriptájában nyugszik.

Az osztrák „histoire metallique"

A francia „histoire metallique" XIV. Lajos (1643-1715) udvarában született meg. Minden fontos és kevéssé fontos eseményt éremsorozattal örökítettek meg. Az érmek tartalmát politikai, katonai, dinasztikus és kulturális eseményeknek szentelték, amelyeket allegorikus figurákkal, általában antik mitológiai köntösben illusztrálták. A francia minta - kisebb-nagyobb késéssel - elterjedt Európa több jelentős udvarában, így a bécsiben is. A francia király művészei - a két Dupres, Varin, Cheron - európai trendet diktáltak éremsorozataikkal.

VI. (III.) Károly uralkodásának kezdetén 1711-ben a Bécsi Pénzverdében csupán Johann Michael Hoffman dolgozott, aki még 1733-ban is alkalmazásban volt. Gyakorlott éremmetsző volt, de nem volt képzettsége az éremművészetben, az új barokk stílusban.5 A császári ház éremtörténete, mely kizárólag VI. (III.) Károly éremtörténetévé nőtte ki magát, a francia és a svéd példa után jött létre.

3 Estók János: Királynék könyve. Bp., 2000.137.

4 Körper, Gelinde: Studien zur Biographie Elisabeth Christines von Braunschweig-Lüneburg- Wolfenbüttel. Wien, 1975.141.

5 Winter, Heinz: Glanz des Hauses Habsburg. Die habsburgische Medaille im Münzkabinett des Kunsthistorischen Museums. Wien, 2009.23-24.

92