Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Enzsöl Imre: Erzsébet Krisztina császárné és magyar királyné emlékérmei a Magyar Nemzeti Múzeumban

Az osztrák „his toi re metallique" változat a svéd származású és francia képzettségű Carl Gustav Heraeus elgondolása és munkája, aki 1712-től haláláig (1725) tudta azt kiterjeszteni. Állítólag Philip Dietrichten főlovászmester befolyását is felhasználta, hogy a császár kegyét az érmészet felé fordítsa. Tervezetét 1711-ben a Majna menti Frankfurtban a császárkoronázás alkalmával adta át. Ennek kivitelezéséhez francia iskolázottságú vésnököket alkalmazott elsősorban. (A korábbi itáliai hatás helyett a francia lett a domináns az osztrák éremművészetben.) Ilyen „franciák" voltak az első vésnökök: Daniel Warou és Benedikt Richter, akik a pozsonyi koronázás (1712-ben a királyé és 1714-ben a királynéé) érmeit készítették. Az előlapokat Richter, a hátlapokat Warou kivitelezte. Warou alkalmasabb volt erre a szerepre, mert sajátos barokkos stílusával a mozgást igen erős plaszticitással váltotta fel és érmei a tökéletes nyugalom benyomását keltették. Heraeus kieszközölte a császárnál, hogy őket kamarai éremvésnökké (Cammer- Medailler) léptesse elő, s ilyen minőségben készítsenek történeti érmeket az uralkodónak. 1713-ban vették fel Antonio Maria di Gennarot, a nápolyi éremmetsző fiát, hogy az érembélyeg metszését megfelelő színvonalra emelje. Neki is Heraeus, az „Antiquitäten Inspektor" tervezte az érmeket és adott útmutatást hozzájuk. Gennaro teljesítményével kezdetben nem volt megelégedve. Azonban mellette jöttek az alkalmas vésnökök, elsősorban a német nyelvterületről. Elsőként csatlakozott a porosz Philip Christoph Becker.

A bécsi érme alapvető újítása abban rejlett, hogy Heraeus a francia eszmeiség és példa nyomán a császári ház számára éremtervezeteket dolgozott ki, amelyeket a Bécsi Pénzverdében készítettek el. Ez a centralizáció a nagy múltú körmöcbányai éremmetszést halálra ítélte.6 Kezdettől fogva a szériák számára nem tervezett egységes átmérőt, sőt különböző portrékat is képzelt hozzá. Az érmék tartalmába is igyekezett minél több mitológiát bevinni. így ábrázolta VI. Károlyt 1711-es Spanyolországból való visszatérésekor római imperátorként. Egy 1717 körüli érmen Hercules Musarumként ábrázolja, mint a történelem őrzőjét. A Bécsi Pénzverde metszőihez csatlakozott az augsburgi Hieronymus Fuchs.7

Heraeus bécsi tevékenységének dicstelen végével - hűtlenség gyanújával is megvádolták - és halálával hirtelen megszakadt a histoire, csupán az ünnepi alkalmaktól messzemenőkig független portré pecséteket használták több éven keresztül. (Ez már Erzsébet Krisztina késői érmein is meglátszik.) Mária Terézia uralkodása alatt újabb sorozatok készültek, melynek érem részeit nem közvetlenül egy jeles alkalomból adták ki, hanem majd csak egy későbbi időpontban (ensembleként).

Miután VI. (III.) Károly reformjai eredményesnek bizonyultak, a nürnbergi és az augsburgi medálkészítők uralma megtört, Bécsben vésnök akadémiát alapított 1729- ben. Az elgondolás az volt, hogy a művészi utánpótlást a helyszínen neveljék ki. Gennaro kapta azt a megbízatást, hogy a pénzverdében valósítsa meg. A vezetést élete végéig gyakorolta. 1734-ben vették fel az első négy diákot, köztük a kimagasló tehetségű Matthäus Donnert, Georg Raphael Donner szobrász öccsét.

6 Rudnay Gyula: Warou Dániel körmöcbányai fővésnök (1674-1729). Különlenyomat a Numizmatikai Közlöny 1933-1934. évfolyamából. Bp., 1936. 24.

7 Huszár, Lajos: Der Medalleur Hieronymus Fuchs. Acta Historiae Artum 5. (1958) 411-420. 411.

93