Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Kovács Mária-Márta: A segélykérő körutak szerepe az úrasztali készletek alakulásában

sor a publikációra, azaz az adakozásra való felhívásra.10 11 A libellusba az adományozók jegyezték be a felajánlott összeget, az egyházközségi adományokat a lelkész vezette be.

A kiküldött személy gyakran a tanító volt, de legtöbb esetben a gyülekezeti tagok közül választották,11 aki Erdélyt bejárva segélyt gyűjtött a meghirdetett célra. Az orbaiszéki Tamásfalva elégett templomának javítására 1723-ban a vizitáció elrendelte, hogy követet küldjenek ki „mind ide Háromszékre mind pedigh országunk más tartományira".12 A legátus útiköltségét és fáradságát a begyűjtött pénzből fizették ki; ennek összege változó volt. Adataink szerint, a vajdahunyadi egyházközség számára a bethleni Bethlen családtól gyűlt 90, és más kegyes adakozóktól gyűlt 35 magyar forint és 32 dénárból „excindáltatott [kiszakíttatott] a collectornak a kegyes adakozóktól gyűlt pénznek tertialissa [harmada], 11 hft. 77 dr., a gróff Bethlen famíliától 18 hft. 13 dr.". Útiköltségre 5 magyar forintot és 42 dénárt kapott.13 A kézdimátisfalvi legátus 1779-ben a begyűjtött összegből „a magát illető részen kívül az ekklézsiának kész pénzt hft. 18 dr. 88" adott át, a Donát Józsefnétől kapott 3 magyar forintnak egyharmada szintén őt illette.14 A Székelyudvarhelyi Református Kollégium számára 1813-ban Orbaiszéken gyűjtött 5 Vi véka gabonából fél vékát adtak az egyházfinak két napi fáradságáért,15 szintén az orbai egyházmegyében 1815-ben gyűjtött 29 rajnai forintból a legátus 2 rft. 54 dr. tarthatott meg.16 A fizetség nem volt egységes, a bejárt terület távolságától, a körút időtartamától függött.

A gyűjtőutakra általában építkezések, templomjavítások alkalmával került sor, az egyházközségi kimutatások, kurátori számadások számtalan adata bizonyítja, hogy ez jól bevált, törvényes gyakorlat volt a 18. századi református egyházban. A Türelmi rendelet (1781) után és a 19. század első felében se szeri, se száma a templom és más egyházi épületek javítására és építésére kért gyűjtési engedélyeknek.17 Gyakran olvashatunk arról a számadásokban, hogy az egyházfi a kéregető eklézsia megsegítésére különböző nagyságú pénzösszeget utalt ki, vagy a perselypénzből adtak templom vagy égett

10 Tóth Levente: Református egyház és nemesség kapcsolata Berettyó-felvidéken. Studia Universitatis Babe§-Bolyai. Theologia Reformata Transylvanica 52. (2007) 1-2. sz. 103-130., 119.

11 Az Orbai református egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei I. (1677-1752). Közzéteszi: Csáki Árpád és Szőcsné Gazda Enikő. Sepsiszentgyörgy, 2001.158.

12 Uo.

13 A hunyad-zarándi református III. i. m. 449.

14 A Kézdi-Orbai Református Egyházmegye Levéltára. Kézdivásárhely. Kézdi Egyházmegye Visitationalis jegyzőkönyve (továbbiakban KOEmLvt-KezdiJkv) (1775-1803). föl. 168.

15 Az Országos Levéltár Hargita Megyei Igazgatósága - Arhivele Nationale Directia Judeteaná Harghita. A Székelyudvarhelyi Református Kollégium Levéltára (továbbiakban CsÁLvt- SzudvRefKollLvt) 21. cs. föl. 183.

16 Uo. föl. 179.

17 Templomok és más egyházi épületek építése és javítása 1700-1850. Az Egyházkerületi Központi Gyűjtőlevéltár betűrendes mutatói alapján összeállít.: B. Nagy Margit. 1961. Kézirat az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltárában.

7