Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Kovács Mária-Márta: A segélykérő körutak szerepe az úrasztali készletek alakulásában

egyházközség számára.18 A tűz vagy háború pusztította egyházak alkották a kéregetők másik csoportját, akiket nemcsak pénzadományokkal, hanem úrasztali edényekkel és textíliákkal is segítettek a gyülekezetek és patrónusok. A számadások a református kollégiumok segítésére meghirdetett gyűjtésekről is szolgáltatnak adatokat, ezek esetében a pénzadományok mellett gyakran gabonával is segítették az alamizsnakérőket.19

A gyűjtőutak szerepe az úrasztali készletek alakulásában

A segélykérő körutak pénzbeli hozadéka mellett e gyakorlatnak az úrasztali készletek módosulásában is jelentős szerepe volt. A kézdimátisfalvi egyházközség készletéből kiindulva kezdtem el vizsgálni az esperesi vizitációs jegyzőkönyvek klenódiumösszeírásait; ezt az elmúlt években megsokasodott egyháztörténeti forráskiadványok tették lehetővé. A belőlük származó szórványos adatok vizsgálatával lehetővé vált ennek az eddig nem sok figyelemre méltatott egyházi gyakorlatnak a körvonalazása, hiszen a gyűjtőkörűt nemcsak pénzszerzési lehetőség volt, hanem textíliák, ezüst- és óntárgyak gyűjtésére is alkalma nyílt ezáltal a kéregető egyházközségnek. A segélykérő körutak javarésze, ahogy a fentiekben láttuk, az egyházi építkezésekkel függött össze, azonban a tűz, árvíz vagy háborús pusztítások gyakran teljes úrasztali készlet beszerzését tették szükségessé,

18 A hosdáti egyházközség 1804-ben „templom számára kéregetőknek, égett helységeknek, peregrinusoknak és supplicansoknak 3 magyar forintot és 72 dénárt" adott (A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere II. Összeáll., s. a. r., bev. tanulmánnyal, jegyzetekkel és mutatókkal közzéteszi: Buzogány Dezső-Ósz Sándor Előd. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2/2.) Kolozsvár, 2005. 132.); a kristyori egyház 1804-ben a szárazajtai eklézsia számára adott 1 magyar forintot (Uo. 366.); a nagypestényi egyház 1805-ben az albisi eklézsiának 28 dénárt adakozott (A hunyad-zarándi református III. i. m. 150.); a nagyrápolti egyház 1803-ban a perselypénzből a parajdi, küküllővári és ajtai eklézsiák számára 1 forint 8 dénárt, 1807-ben 6 kéregető eklézsiának 2 forint 42 dénárt ajándékozott (Uo. 202., 207.). A rákosdi egyházközség 1764-ben a szentgericei eklézsia követének 14 dénárt, 1767-ben a marosjárai eklézsiának 18 dénárt, a marosszéki tompái eklézsia számára 18 dénárt, a karatnai, bosi és nagygalambfalvi templomok „restauratiojokra" 56 dénárt, az istvánházi eklézsia számára 28 dénárt, a görcsöni eklézsiának 17 dénárt, a sajószentandrási református eklézsiának 14 dénárt, 1769-ben a szentháromsági református eklézsia templomára 14 dénárt, az ardói református eklézsia számára 6 dénárt, az emyei parókiára 12 dénárt, a gyürei református eklézsia számára 30 dénárt, a bölöni eklézsiának 14 dénárt adott. (Uo. 275., 278., 280., 281., 285.) Az erdővidéki Nagybacon 1730-ban a kercsédi eklézsiának 68 dénárt, 1731-ben a csomafái egyházközségnek 34 dénárt, 1744-ben a balavásári eklézsiának 34 dénárt, 1745-ben az oroszfalvi és havadtői egyházközségeknek 20-20 dénárt, a siklódinak 14 dénárt adott. 1751-ben a magyarhermányi toronyépítést 3 forinttal, 1753-ban a körösi és szentiváni eklézsiákat 28-28 dénárral támogatta.(Nagybaconi Református Egyházközség Levéltára. Nagybacon. Számadási jegyzőkönyv 1720-1772.) A sepsiszéki Aldoboly 1732-ben az árkosi „parochialis jószágra" 68 dénárt, majd 1738-ban a fejérdi templom számára 24 dénárt adott. (Aldobolyi Református Egyházközség Levéltára. Aldoboly. Számadási jegyzőkönyv 1708-1801.)

19 A Székelyudvarhelyi Református Kollégiumnak több kéregető levelét és jegyzőkönyvét (libellus) ismerjük az 1810-es évekből, amelyekben jogi tanári állás létrehozására, diákok élelmezésére kértek segítséget Háromszéken. CsÁLvt-SzudvRefKollLvt 7. cs. tol. 385-389.; 21. cs. tol. 178-179., 182-184. Az adatokat Tóth Leventének köszönöm.

8