Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Tompos Lilla: Az edelényi kastély falképeinek viselettörténeti tanulságai

9. kép

Szántás (Négy évszak szobája, északi oldal) (Fotó: Gergely Zsolt)

A négy évszakot allegorikus alakokkal megjelenítő falképek alatt, az évszakokhoz társítva mezei munkákat végeznek. A parasztok szántanak, a magot verik ki a kalászokból, vagy a disznóölés, főzés, halászat, többféle tevékenységében is láthatók. A csépha- darók egyszerű, szürkés-fehér szűkszárú gatyában és ingben dolgoznak. Az egyik fején magas tetejű süveg, míg a másik, a korszak éppen ekkor elterjedt, kedvelt fejfedőjét, a kalapot hordja. A disznóölés jelenetének szereplőjén két, a korszakra jellemző ruhadarabot is fölfedezhetünk, az egyik a mellény, vagyis a „lajbi" vagy „lajbli",45 a másik pedig a korábban is említett kalap. (8. kép) A szántó férfialak is magas tetejű süveget, szürkés ködmönt és hosszúszárú lábbelit, valószínűleg sarut visel. (9. kép) Bár, mint említettük a csizma viselete engedélyezett volt, sőt munkabérben meg is kaphatta a parasztember is, az az ünnepi viselet része lehetett inkább, és munkára továbbra is a nemezből készült botost, vagy a vargák által előállított hosszúszárú sarut hordták.

Összegezve az elmondottakat, látható, hogy Lieb ismerte a 18. századi öltözködési szokásokat, megfigyelte a részleteket, említhetjük az abroncsos szoknya mozgását, és tudta az illendő viselkedés mozdulatait. A női ruhák azonban meglehetősen sematikusak, ugyanazokat a részleteket, díszeket ismételgeti, holott ebben a divat rendkívüli változatosságot kínált volna. Feltűnően hiányoznak olyan kiegészítő kellékek, mint a kisebb vagy nagyobb kendő, a kalap, a kesztyű, de leginkább a legyező, amely a korszakban egyébként az estéken és nyári délutánokon elmaradhatatlan kiegészítő volt.

45 Lajbi, lajbli < bajor, osztr. Leib > rövid, ujjatlan mellény. Tóth Ilona: Német eredetű divatszók. Bp„ 1939.19.