Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Tompos Lilla: Az edelényi kastély falképeinek viselettörténeti tanulságai

A század végére a parasztasszonyok ruhatárából is kikopott a ködmön, helyette az úri ruhadarab, a mente jelent meg. A rangot egyre inkább nem is a ruhadarab, hanem a rávarrott díszek, gombok, paszományok jelentették.

A divat terjedését minden írott forrásnál jobban tükrözik az árszabások, amelyekből kitűnik, hogy a halcsontos angliai, a német és a magyar vállat is elkészítették. A „halcsontos lajblik"-on kívül olyan divatos ruhadarabok is megjelennek, mint a gyapottal töltött, a minta szerint „tűzött" téli öltözékek, végleg kiszorítva ezzel a paraszti ruhatárakból a szőrmés, téli ködmönöket is.42 Ezek a színes ruhadarabok azonban az ünnepi viseletben jelentek meg csupán, munkavégzéskor a legegyszerűbbet hordták. A földeken nyáron a „fehércselédek", nők és férfiak is fehérneműben, a nők alsószoknyában, azaz pendelyben és ingben, a férfiak pedig ingben és gatyában dolgoztak. A lenből és kenderből többnyire otthon szőtt vásznakból varrott alsóneműt sokan maguk is elkészíthették, de ekkor már a kereskedőknél is megvásárolhatták azokat. A len és kender helyett egyre inkább jelentős szerephez jutnak a pamut alapanyagok és a belőlük varrott készáruhoz is hozzájuthattak már.

Az öltözetet a nemezből készült, lapos vagy magas tetejű süveg egészítette ki. A szir- mos, bodros, fodros, barkás változatait az apró gyermektől kezdve az öregekig mindenki viselte. A 18. század azonban ebben is változást hozott! A marha vagy gyapjúszőrből nemezeit kalapokat szériában készítették a műhelyek, majd a kerek kalapok és a fel- kanyarult karimájú zsiványkalapok a 19. század elejére teljesen felváltották a süveget. A 18-19. század fordulójára a közrendű férfiak téli és ünneplő ruházatát vékonyposztóból, annak zöld vagy szederjes változatából készítették, míg a nyugati országrészben a kék posztóruha divatozott. Részei, ahogyan a magyar nemesi öltözeté is, a „magyarszabók" által varrott dolmány, nadrág és mente. Terjedtek azonban a „németszabók" portékái is, illetve, ahogyan a főurak viseletét is, lassan a köznép magyar ruháit is

7. kép

Huszár (Négy évszak szobája, keleti oldal) (Fotó: Gergely Zsolt)

42 Flórián Mária: „Pamukkal töltött" és „tűzött" téli ruhák. In: Számadó. Tanulmányok Paládi- Kovács Attila tiszteletére. Szerk.: Hála József-Szarvas Zsuzsa-Szilágyi Miklós. Bp., 2001. 317- 326.

37