Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Tompos Lilla: Az edelényi kastély falképeinek viselettörténeti tanulságai

Az arc borotválása a bajuszra egyébként nem vonatkozott, sőt viseletét a huszároknál kötelezővé is tették. Az előírás meghatározta, hogy a bajuszt két végén fölfelé, hegyesre kell pödörni, de nem nyúlhat a száj szegleténél másfél hüvelyknél hosszabbra. A hajat a tarkón fekete szalaggal kellett összefogni. A frizura ápolásáról is rendelkeztek: esténként ki kellett bontani, és hetenként kétszer sűrűfésűvel átfésülni, így védekezve az esetleges élősködők ellen. Ha nem volt hullámos a katonák haja, hajsütő vassal segítettek e bajon, ebből az ügyes szerszámból minden kompániában tartottak kettőt.38

A főúri udvartartásokhoz, így az edelényi udvarhoz is hozzátartozott a könnyűlovas bandérium. Elnagyoltan bár, de ennek ellenére a falképen jól felismerhetően az Ester- házy-ezred törzstisztje jelenik meg. (7. kép) A törzstiszti egyenruha, amelyben a falkép szereplője is feltűnik piros, arannyal rojtozott, paszományozott nadrágból, világoskék arany zsinórzattal sűrűn meghányt dolmányból, és fehér szőrmével szegélyezett sárga, arany gombos mentéből áll. Dolmányát arany zsinóröv fogja össze, vöröses, szőrmés kucsmájának leffentyűje is vörös. Az egyébként is színes öltözetet sárga, sarkantyús csizma egészíti ki. Az ezredtulajdonos nevére a vörös tarsolyra hímzett „E" monogram, rangjára pedig a tarsolyon díszlő korona utal.39

A földművelők

A parasztság 17-18. századi öltözetét a nagyon kevés képi forráson kívül leginkább a ruházkodásukat szabályozó rendeletekből ismerhetjük meg. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy Magyarország egész területén azonos módon kellett, hogy öltözzenek, megszabták ruháik szövetének színét, minőségét, megtiltották a csizma és a combközépig érő és magas, állógalléros dolmányok viselését is. A paraszti öltözet többsége da- rócból és házivászonból készült. A 18. században lassú változás kezdődött, Bél Mátyás 1730-ban írt sorai is azt támasztják alá, hogy a jobb módú parasztok és az elszegényedett nemesek közötti különbségek, a ruhaviselet terén lassan eltűntek. Ekkor jelentek meg a színes, nyomott vásznak, és a vásárokban elérhetővé váltak a kékfestő anyagok, ruhadarabok és lakástextíliák is. A század közepén hagyatékokban előfordult, hogy debreceni szántó-vető „fekete persia bőr prémezett", vagy „francia kék, rókás mentét" hagyott utódaira.40 Az elmondottakat egy másik levéltári forrással is alátámaszthatjuk. Eszerint az úriszék gondoskodott az elhalt szülő árváiról, úgy, hogy a kijelölt tutor elárvereztette a hagyatékot. Forrásunk sorai szerint az 1770. esztendőben Istenben megboldogult Fért Károly hagyatékáért „Barkovics Ferencz mint árvák tutora szép pinzt vett bé". A leltár a paraszti háztartás minden darabját felsorolja, a lajstrom elején az alábbi divatos ruhadarabokat vették számba: „1 Fekete Bárson Fökötö, 1 Suitásos Selem rekli, 1 Töltőt karton Szoknya".41

38 Ságvári György. Magyar uniformisok a honfoglalástól napjainkig. Bp., 2010. 67., 69., 79., 93., 97., 99.

39 Ságvári Gy.-Somogyi Gy. i. m. 66.

40 Flórián M. Magyar parasztviseletek i. m. 21.

41 MOL P 1289 Az Eszterházy cs. zólyomi ágának lt. 8. cs. 8. tétel Úriszéki iratok töredékei föl. 191.r.

36