Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Tompos Lilla: Az edelényi kastély falképeinek viselettörténeti tanulságai

a helyiségbe való belépéskor vagy azt elhagyva, a tánc megkezdésekor, ha átadtak vagy kaptak valamit, mindenkor kötelező volt a meghajlás. Kecsesen és finoman végezték, de a meghajlás mértéke az előttük álló rangjától függött. Az udvari meghajlás, amely nem csak a fej megdöntésével, de a térdek meghajtásával is együtt járt, a legmagasabb rendűeknek, az uralkodónak és az uralkodói család tagjainak járt - és jár a mai napig is. A kézcsóknak kétféle módja volt divatos: az elsőben az úr emeli föl a hölgy kezét a kézhátat vonva az ajkaihoz, a második változatban mélyen meghajolva érinti ajkaival a kézhátat. A beszélgetés alatti viselkedés a kötelező előírás szerint mindegyik fél számára figyelmes, és kecses.10 11 12

Főúri öltözetek

Az egy évszázad óta Franciaország irányítása álló divat egész Európában meghatározta az öltözködést. Az udvari díszruha erősen fűzött derekához, kétoldalra kiszélesedő szoknya járult. A formát az alávett abroncsos alsószoknyával, vagy a derékra helyezett kosarakkal, a „panier"-val érték el. Már XIV. Lajos uralkodásának vége felé megalkották azonban a szigorú udvari ruha ellentétét, a neglizsét,11 amelyet kezdetben az informális együttlétek alkalmával viseltek, de később az udvarban is elfogadottá vált. Ez a háton rakásokkal, „Watteau-ráncokkal”n bővülő „francia ruha",13 és annak sokféle változata Európa minden országában ismert és elterjedt, a magyarországi múzeumok gyűjteményeiben is megtalálhatók.14

Ezt a ruhát és a bennük való mozgást is ismerte az iglói mester, falfestményének szereplőit ezek ismeretében festette meg. Az informális társas érintkezések egyik leg- kedveltebbikét, az udvarlást örökítette meg egyik jelenetében. (1. kép)15 A képen szereplő hölgy a rokokó korban kedvelt, púderrózsaszín könnyű selyemből készült, francia udvari ruhát viseli, jól felismerhető annak minden jellemző részlete, a halcsonttal

10 Annas, Alicia M.: The Elegant Art of Dress. In: An Elegant Art i. m. 35-60. A szerző angol nyelvű illemtankönyvek - A. Petrie: The Polite Academy. London, 178..; J. Levron: The Man of Manners: or plebeian Polish'd. London, 1768.; K. Tomlinson: The Art of Dancing. London, 1735.; P. Rameau: The Dancing Master. - alapján írta meg tanulmányát.

11 neglizsé <fr. negligé hanyag, elhanyagolt >

12 Watteau-ránc a viselettörténészek által alkotott elnevezés, mivel Antoine Watteau (1684-1721) a korszak kitűnő festője ilyen típusú ruhában örökítette meg modelljeit.

13 A francia ruha, robe ä lafrangaise több részből áll: a kabátból < fr.manteau >, a szoknyából < fr. jupe > és a fűzőbe illesztett halcsontos betétből < fr. piece d'estomac >. A fűzőbetét formáját létra < fr. échelle > módon követve, lefelé egyre kisebbedő szalagcsokrokkal díszítették. A francia ruha másik típusa elöl gombokkal záródik. Boucher, Francois: Histoire du costume en Occident de Tantiquité ä nos jours. Paris, 1965. 296.

14 A Magyar Nemzeti Múzeum francia ruhája 1770 körül készült, zöld, hullámvonalban végigvonuló szalagokkal, közöttük virágcsokrokkal mintázott. Szoknyából és kabátból áll, az elején gombokkal záródik, hátán rakásokkal, un. Watteau-ránccal bővül. Vay Anna, Muslay Gábor Pest megye másodispán feleségének ruhatárába tartozott egykor. MNM T. Ltsz. 1935.110.

15 Köszönettel tartozom Gergely Zsoltnak, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága műszaki igazgatóhelyettesének, aki fotóit rendelkezésemre bocsájtotta.

25