Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Tompos Lilla: Az edelényi kastély falképeinek viselettörténeti tanulságai

merevített vállfűzője, a kétoldalra kiszélesedő, abroncsos alsószoknyája. Az edelényi festő megfigyelte a merevített alsószoknya mozgását és érzékeltette annak felemelkedését viselője leülésekor.16 A francia ruha szoknyájára boruló kabát elöl szétnyílik, így jól láthatók a ruha anyagával egyező színű, a dekoltázstól a szoknya aljáig ismétlődő szalagcsokrok. A korban elmaradhatatlan csipkefodor kereteli a vállfűző nagy dekoltázsát, és könyékig érő ruhájának ujját is.17 A nappali ruhához nem illettek az ékköves ékszerek, ezeket a ruha anyagából készült nyakfodorral helyettesítették. Ez a divat azonban Európa déli és középső részén nem volt általános, így ennek megfelelően a kép főszereplőjének eleganciáját a festő ékköves fülbevalóval és nyakfodráról lecsüngő ékkövekkel hangsúlyozta. A hajviseletben és díszeiben viszont követve az aktuális divatot, a fehérre púderozott frizurára, ahogyan a nappali ruhához illik, művirág-díszes csipke- főkötőt illesztett. A hölgy felcsúszó szoknyáján tartja a bal kézfejét, míg jobbját kézcsókra emeli a mellette ülő úrnak.

A 18. század első felében a férfiöltözet három fő részből, lefelé bővülő, a testet betakaró kabátféléből a „justaucorps"-ból, egy alsókabátból és térdnadrágból állt.18 Ezt az 1770-es években a mellényből, frakkból és térdnadrágból álló együttes váltotta föl. A férfidivatot is Franciaországból irányították, de angol és német változatai is kialakultak. A falkép főurát német divat szerint öltöztetették, zöld felsőkabátját íves, paszomány gombolás-pánt díszíti, az alatta viselt mellény zsebét és szegélyeit körben arany, szövött paszomány ékíti. Kabátjának két oldalra kiszélesedő szoknyarészének tartását viaszos vászonnal, lószőrvászonnal vagy papírral érték el. E formának divatja, követve a női szoknyák sziluettjét 1730-ban kezdődött, majd a következő évtizedekben, a képi források tanúsága szerint a tánctanárok tetszetős ruhadarabjaként találkozunk vele.19 Nadrágja szűk fekete térdnadrág, erre húzta rá fehér harisnyáját, és magas, térd fölé érő puhaszárú fekete bőrcsizmáját. Megjegyzendő, a hasonló harisnyaviselet az angol forrásokban a 18. század első harmadában volt jellemző, de a huszárregimentek „németesen" öltözködő tisztjei és tisztviselői, mint a kvártélymester, hadbíró, élelmezőtiszt és a lelkész is viselte.20 Nyugat-Európában 1770-re a merevített mellény is kiment a divatból, a harisnyát pedig a térdnadrág szára alatt kötővel erősítették meg. Az úr szürke parókáját a homlokból kifésülve hordja, copfját összefogva, fekete selyem hajzacskóban, a korszak magyarországi forrásai szerint „hárbajtliban" viseli.21

16 Gainsbourough tökéletesen megfigyelte és megörökítette beszélgető nőalak szoknyájának mozgását. Gainsbourough, Thomas (1727-1788): Beszélgetés a parkban, 1750. (Musée du Louvre)

17 Ennek a ruha típusnak mívesen kidolgozott megoldását viseli Boucher festményén Pompadour márkinő. Boucher, Francois (1703-1770): Pompadour márkiné portréja, 1759. (Wallas Collection, London)

18 Justaucorps < fr. feszesen a testen > azaz testreszabott, az alatta viselt ujjas kabát a veste.

19 Chardin, Jean Baptiste Siméon (1699-1779): Táncóra, 1745.; Longhi, Pietro (1733-1813): A tánclecke, 1741. (Cä Rezzonico, Velence)

20 Ságvári György-Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Bp., 1999.57.

21 < ném. Haarbeutel > A copfot fekete atlaszselyemből készült, szalagcsokorral díszített zacskóba tették, hogy a kabát gallérját megóvják a púdertől.

26