Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Tompos Lilla: Az edelényi kastély falképeinek viselettörténeti tanulságai

drága csipkén kívül, nem voltak kizárólag alkalmasak többé a társadalmi hierarchia reprezentálására, éppen ezért az olyan kiegészítőkre tevődött át a hangsúly, mint a rizsporos paróka, a nyári kesztyű, a szablya vagy a sétapálca. A púderozott frizura olyan egyértelmű jele volt az előkelőségnek, hogy III. Károly (1711-1740) királyi udvarában is szabályozták a viselését. Meghatározták az ügyvédek, lelkészek egyszerűbb hajviseletét és a katonák copfjának hosszát. A dunai hajókon a púderozott haj volt az előkelő és a közönséges személyek megkülönböztető jele, eszerint fizették az utazási díjat, és foglalhatták el helyüket.5

A korábban említett „mozgás" a 18. században nemcsak felülről lefelé történt, de láthatóan kétirányúvá változott, bizonyos textíliák és ruhadarabok felfelé irányuló „mozgása" is érzékelhető. A korszakban természetes, hogy az arisztokrácia körében is elterjedtek az egyszerű festett vásznak, de az alsóbb osztályok öltözékeit is szívesen látták ruhatárukban. Nem csak a pásztorlányka-jelmezhez szükséges szoknyát és vállfű- zőt említhetjük, de a század első évtizedeiben a díszruhákon megjelenő kötény is ezek közé tartozik. Ez a derékra, illetve nyakba erősített kiegészítő, vászonból vagy bőrből készülve a ruha megvédésére szolgált, viselték asszonyok a falvakban, városokban, de mesteremberek és parasztok is.6 Az 1720-as, 1730-as években újdonságként jelent meg, hiszen korábban a nyugat-európai arisztokrácia ruhatárába nem tartozott bele. Ezek a - talán az egyszerűség jegyében - divattá vált kiegészítők többnyire gazdagon, arannyal, selyemmel hímzett kellékek, de a könnyű, pamutmuszlin fehér kelméjén fehérrel hímzett kötények utáni kereslet is megnőtt. A „zephyr" azaz szellő változata nem csak a francia arisztokrácia pásztorjátékaihoz vált szükségessé, de az angol királyi család tagjai is viselték, természetes tehát, hogy a divat a polgárság körében is általánossá vált.7

A Nagy Francia Forradalom idején tudatosan vetették el a kor státusz-szimbólumait, ez a korábban csak divatként említhető „felfelé irányuló mozgás" kötelezővé, és szó szerint véresen komollyá válik. így váltotta föl a „culotte"-ot8 a dokkmunkások ruhadarabja, a pantalló9 és a derékig érő mellénye, a „carmagnole".

5 Thiel, Erika: Geschichte des Kostüms. Berlin, 1963. 427.

6 Gáborján Alice: Emelkedő elemek. A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrássfalvy Bertalan tiszteletére. Szerk.: Halász Péter et al. Bp., 1991. 345-351.

7 Maeder, Edward: The Elegant Art of Dress. In: An Elegant Art Fashion & Fantasy in the Eighteenth Century. Ed.: Phil Freshman-Dorothy J. Schüler-Barbara Einzig. Los Angeles, 1983. 15-34., 28.

8 < fr. cul, ülep, fenék> szóból származik a culotte, III. Henrik francia király idejében (1574-1589) használták már. Loschek, Ingrid: Reclams Mode & Kostümlexikon. Stutgart, 1999. 158.

9 pantalló < fr. pantalon, hosszú nadrág > A nevet Pantaleone-ról, a Commedia delTarte egyik figurájáról nyerte. Loschek, I. i. m. 369.

23