Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében

A múzeum külső díszítése a Zsolnay gyárban készült, ugyanúgy, mint a pécsi Széchenyi téren álló egykori takarékpénztár színes kerámiatáblái. A táblák az épület legfelső, harmadik szintjének ablakközeit díszítik. Az egyik elemen vázából kinövő szimmetrikus virágtövet láthatunk, míg a másikon a takarékosság, szervezettség szimbólumát, a méhkast mintázták meg. A második legyezőlap hangsúlyos elemei is a különböző edényekből kinövő virágtövek, míg az apró méhkasra emlékeztető formák kisebb jelentőséget nyertek. A fent említett tárgyakat és épületdíszeket hívhatjuk csupán segítségül, ha a legyezőlapok készítési idejét szeretnénk meghatározni. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a legyezőlapok a 19. század legvégén, a millenniumi ünnepségek előtt készülhettek.

Napjainkra a legyező elvesztette a hölgyek ünnep- és hétköznapjaiban betöltött fontos szerepét. Elengedhetetlen, és lássuk be, hasznos kiegészítő volt. A 19. századra a divat és a szokások határozták meg, hogy milyen legyezőt illett viselni bizonyos alkalmakkor. Egy elegáns hölgy nem elégedhetett meg egyetlen legyezővel. Különösen értékesek voltak a mívesen kidolgozott, egyedi készítésű darabok. A nagymúltú családok birtokában, gyűjtők kezén régi míves darabok őrződtek meg, melyek lassan pompás szalonok díszeivé alakultak. Kincsekké, ereklyékké váltak az ősi családi darabok, a hölgyek az aktuális divatot követve inkább számos új legyezővel gazdagították a „gyűjteményt". Az egykori használati tárgyak műkinccsé válását jól jelzi, hogy 1891-ben a Műbarátok Köre kiállítást rendez az Andrássy úti régi Műcsarnokban, melyre gyűjtők, múzeumok, arisztokraták, sőt még a királyi család tagjai is elküldik gyűjteményük legszebb darabjait. A Műbarátok Köre előtt 1891. április 13-án elmondott beszédében56 Radisics Jenő nem csak a legyezők történetéről beszél, hanem a kiállítás valódi jelentőségére, céljára is felhívja a hallgatóság figyelmét. Szerinte a cél nem csupán a bemutatás, a gyönyörködtetés, hanem a közönség ízlésének formálása, a kereslet vezetése a minőségi, művészi termékek felé. A kiállítással egyszersmind mintát, ihletet is kívánnak nyújtani a tervezők a honi ipar számára. Külön tárlóban állítják ki a kiállítás alkalmára Budapesten készült modern legyezőket,57 melyek készítői között díjakat is kiosztanak.58

A Zsolnay Júlia által készített legyezőlapok stílus alapján való datálását és az attribúciót is megerősíti az a tény, hogy a fent említett kiállításon az ő legyezőlapjai is szerepeltek.59 Alkotásai nem a kiállítás apropóján készült tárgyak között kaptak helyet, hanem a harmadik terem 18-19. századi legyezőket bemutató termében. Ezen művekről nem készült fénykép, így megkérdőjelezhetetlen azonosításuk a gyűjteményben őrzöt56 Radisics ]enő: A legyező. Művészi Ipar 7. (1891) 6. sz. 13-36.

57 Radisics Jenő: Műbarátok Köre. A legyező-kiállítás tárgymutatója. Bp., 1891.2

58 A Művészet című folyóirat 1910-ben a kilencedik évfolyam 8. számában beszámol arról, hogy a fiatalon elhunyt grafikust és festőt, Papp Henriket 1891-ben III. díjjal tűntették ki a legyező-kiállításon Lepkét fogó faunok című legyezőlapjáért. Az Iparművészeti Múzeum által őrzött tárgymutatóból kiderül, hogy A kiállítás alkalmára Budapesten készült modern legyezők című 30. tárlóban elhelyezett legyezők közül háromról készült fényképfelvétel: Pap Henrik, Neogrády Antal és Pállya Celestin alkotásáról. Valószínűleg ez a három legyező volt az, amelyeket díjjal tűntettek ki a kiállítás ideje alatt.

59 Radisics Jenő: Műbarátok Köre. A legyező-kiállítás tárgymutatója. Bp., 1891.1 24. 197-200. számon

190