Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében

3. kép

T.1976.318. leltári számú legyezőlap (Fotó: Kardos Judit)

hatunk, melynek központi eleme a kinyílt tulipán és a belőle kinövő apró gránátalma, amit két sokszirmú virágban végződő inda vesz körbe. Kétoldalt egyforma virágtövek következnek, melyek kehely vagy kosár alakú edényből, az antik kratérra emlékeztető formából nőnek ki. Központi elem itt is egy virág, mely többszirmú margarétát formáz egy szabályos kör közepén, amit sziromszerűen vesznek körbe kis kék körlapok. A két keretelő inda itt a virág formáját követve szabályos kört leírva övezi az aprólékosan díszített centrális motívumot. A két legszélső virágtő szintén egyforma, az előző kettőhöz motívumait tekintve hasonló, de felépítésében eltérő. Szirmokkal koronázott hétcikkelyű gránátalmából nő ki a középen rózsával mintázott bimbós tulipán. A tulipán formáját követő két indán az előző virágtövekhez hasonlóan apró virágok és levelek láthatók.

Mindkét legyezőlap készítőjének kivételes hozzáértéséről tanúskodik. A motívumok gazdagsága, részletessége és változatossága a díszítőművészetek és technikák beható ismerete nélkül megvalósíthatatlan lett volna. A minta átgondolt elrendezése és a pontos kivitelezés Zsolnay Júlia munkáinak meghatározó vonása, és mint ilyen, jellemzője kvalitásos selyemfestményeinek is. A művésznő magyar hagyományok iránti elkötelezettségének is szép példái a legyezőlapok, hiszen a megfestett motívumok és a szerkesztésmód is az úrihímzés kincsestárából származnak.

A stílustisztaságra való törekvés azonban nem jellemző a tervezőművészre, hiszen munkáiban gyakran teremt kapcsolatot különböző forrásból származó motívumok között. Érdekes példája ennek a kapcsolatnak a kék legyezőlap középső virágtövének „vázája". Hagyományosan reneszánsz váza az úgynevezett olaszkorsó képezi a növényi motívumok kiindulási pontját. Az antik eredetű két füles korsó növényi ornamentika kiindulópontjaként való használata tovább élt a kopt textilművészetben és közel-keleti mintakincsben is, igazán elterjedtté a reneszánsz művészet idején vált. Az első legyező187