Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében

jainkban nem alkotnak egységes gyűjteményt. A második világháború után az anyag egy része Pécsre, a mai Janus Pannonius Múzeum Néprajzi osztályára, míg másik fele a budapesti Néprajzi Múzeumba került. „Fekete szőrfonallal hímzett halotti lepedők, piros keresztszemes párnaaljak, lepedők mellett nagy számban tárgytöredékek, ingekről lefejtett hímzések, kézelők, párnavégek, szőttescsíkok, csipkék alkotják a gyűjteményt. Főleg Pécs környéki sokác anyag, de vannak távolabbi területekről, Kalotaszeg- ről, Torockóról, Beregről való példányok is."25 Teréz és Júlia tervező munkájában ezen textíliák motívumai kevésbé jelennek meg, a testvérpár életében mégis fontos szerepet töltött be a gyűjtemény. Ismerünk egy fényképet26 1870-ből, amely Zsolnay Terézt örökíti meg zengővárkonyi népviseletben. Több felvétel is dokumentálja azt az 1933-ban rendezett kiállítást, melyen a látogatók, akiket a család népviseletbe öltözött fiatal hölgytagjai kalauzoltak, megtekinthették a gyűjteményt.27 A textilgyűjteményt már korábban is láthatta a nagyközönség, hiszen 1880-ban Pulszky Ferenc és Hampel József közbenjárásával a testvérpár kiállítást rendezhetett a Tudományos Akadémián.28 A gyűjtemény hímzései alapján Júlia készít egy 10 oldalas összeállítást, amely 1898-ban meg is jelenik. A magyar díszítőművészetért síkra szálló újonnan feltűnő Magyar Iparművészet is beszámol a mintalapok megjelenéséről - egyet közre is ad29 - és ajánlja azt elsősorban nőipari és egyéb leányiskoláknak, valamint mindazoknak, akik tősgyökeres népi díszítményi formákat keresnek, tehát nem lelkesednek az óriási rózsák, virágcsokrok és madarak kézművességben való alkalmazásáért.30

A hagyományos motívumok megismerése hamarosan nem csupán az egyéni gyűjtőmunka révén lesz lehetséges. Huszka József31 gyűjtései és ezek eredményeinek közzététele után megkezdődik az a folyamat, melynek révén közkinccsé, a mindennapi élet részévé válnak a magyar népművészet díszítőelemei. A magyar népi ornamentika eredetét a honfoglalás kori, perzsa és szasszanida díszítőművészetben véli felfedezni. Munkája révén szélesebb közönség kezdte értékelni és használni a paraszti élet mindennapjainak díszítőelemeit.

A Zsolnay nővérek a gyűjtéssel párhuzamosan megkezdik tervező munkájukat is. 1875 karácsonyára készítik el az első festett kerámiáikat, Júlia lapos tálat fest, Teréz nagy vázát készít magyaros ornamentikával.32 A helyi hagyományok ápolása, életben tartása, a népi motívumkincs népszerűsítése és továbbfejlesztése a testvérpár számára életre szóló feladattá és hivatássá válik. A motívumokat nem másolják csupán, hanem saját ízlésükhöz és a gyár igényeihez alakítják azokat. A népi mintakincs már 1878-ban a pá25 Fejős Zoltán: A néprajzi műgyűjtés kezdetei. In: Huszka József, a rajzoló gyűjtő. Szerk.: Fejős Zoltán. Bp., 2006.230-243.233.

26 Janus Pannonius Múzeum, Pécs, Ltsz.: 835-74. Közli Kovács O. Zsolnay nővérek i. m. 7.

27 jávor Kata: Eltérő polgári minták Zsolnay Vilmos két leánya, Teréz és Júlia életvitelében. In: Asszonysorsok a 20. században. Szerk.: Balogh Margit-S. Nagy Katalin. Bp. 123-134.126.

28 Zsolnay T.-M. Zsolnay M. i. m. 100.

29 Magyar Iparművészet 1. (1898) XI. melléklet

30 Magyar Iparművészet 1. (1898) 181.

31 A témáról bővebben: Huszka József, a rajzoló gyűjtő. Szerk.: Fejős Zoltán. Bp., 2006.

32 Kovács O. Zsolnay nővérek i. m. 6-7.

182