Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében

létéként megjelenő Tündér Ujjak egy kályhaellenzőt mutat be, „mely különös formájáért többeknek tetszeni fog és bizonnyal felhasználják, hogy karácsonyi meglepetést készítsenek vele".19 Az, hogy Teréz és Júlia a szülői tiltásnak engedve nem a kályhaellenző készítés mellett kötelezi el magát egyáltalán nem meglepő. Választásuk, miszerint megpróbálkoznak a kerámiafestéssel, egybecseng édesapjuk érdeklődésével és a családi vállalkozás érdekeivel. A lányok új foglalatossága bár nem tekinthető olyan tipikusnak, mint a kézimunkázás, mégsem teljesen unikális. A 18. század vége óta jellemző, hogy minta nélküli készen vásárolható porcelán vagy kerámia tárgyakat a hölgyek - olykor az urak is - otthon festenek ki egyedi elgondolás vagy kész minták alapján. Ötvös Gyula fővárosi tanító, az Iparrajziskola egykori tanítványa 1893-ban kis könyvecskét ad ki, melyben hasznos tanácsokat ad amatőr kerámiafestők számára.20 Bár a mű közel 20 évvel a Zsolnay lányok szárnypróbálgatásai után jelenik meg, jól jelzi ezen otthoni foglalatosság elterjedtségét és népszerűségét. A Tündér Ujjak 1895-ben megjelent első mintarajza is a porcelánfestés iránt érdeklődőknek kíván kedvezni egy csokoládés- és egy teáskészlet tervével.21 Ugyanezen újság decemberi száma pedig több cikkben értekezik a porcelánfestésről, nem csak mintákat kínál, hanem a színek, festékek kiválasztásában és a helyes festésmód kifejlesztésében is tanácsokat ad.22 A kerámiafestés sok 19. századi hölgy hétköznapjainak része lehetett, kedvelt szabadidős tevékenység volt; a Zsolnay lányok életében azonban a kezdetektől fogva meghatározó szerepet játszott. Nem csak édesapjuk elismerését vívták ki munkájukkal, hanem sikerült megtalálniuk hivatásukat is. Kortársaikkal ellentétben nem elégedtek meg a kész minták másolásával, hanem az önálló tervezés, alkotás útját választották. Elsők között léptek be a magyar iparművészet női tervezőinek sorába, munkáikkal hozzájárultak szeretett édesapjuk álmának megvalósulásához.

Magyaros motívumok - Legyezőlapok

Az 1870-es évek újságjainak mintalapjai, illusztrációi is alátámasztják Zsolnay Teréz véleményét, miszerint „a közízlés ebben az időben szomorú képet nyújtott. Ez volt a stílustalan bútorok, a szőnyegeken és párnákon virító óriási rózsák, virágcsokrok és madarak, a durva gyöngy hímzések kora".23 A lányok ízlésére édesapjuk van a legnagyobb befolyással, aki gyermekei figyelmét tudatosan tereli a számára is egyre hasznosabb ősi, népi technikák és motívumok felé. 1870 körül Teréz, apja hatására megkezdi a környéken fellelhető népművészeti tárgyak gyűjtését.24 Kezdetben kerámiatárgyak jelennek meg nagyobb számban a gyűjteményükben, később külön egység alakul ki a textil alapanyagú tételekből. A textil tárgyak szerencsésen megőrződtek, de nap19 Tündér Ujjak a Divat újság melléklete 2. (1895) 4. sz. 2.

20 Ötvös Gyula: Útmutató a majolika- és porcelán- festészetben. Műkedvelők részére. Székesfehérvár, 1893.

21 Tündér Ujjak a Divat újság melléklete 2. (1895) 1. sz. Első mintarajz

22 Tündér Ujjak a Divat újság melléklete 2. (1895) 4. sz. 2^4.

23 Zsolnay T.-M. Zsolnay M. i. m. 66.

24 Kovács Orsolya'. Zsolnay nővérek. Pécs, 1997. 6.

181