Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében
remek zongorát kaptunk."14 A gondtalan és szellemi táplálékban, szórakozásban gazdag gyermek- és fiatalkor emléke a fent felsorolt idézetek tanúsága alapján az idős korában emlékeit összegyűjtő Terézben sem halványult el. Neveltetésük gazdagsága egész életükre meghatározó maradt, egy értékes és tevékeny élet alapját képezte. A felnövekvő gyermekekre oktatásukon kívül közvetlen környezetük is hatással volt. Zsolnay Vilmos otthona e téren is különlegesnek számított, eltért az általános polgári szokásoktól. Teréz így emlékszik örömteli gyermekkora helyszínére: „Szép fogadószobánk magán viselte édesatyánk egyéniségének jegyeit. Az ülősarkok mellett sima, barna, politúros, üvegezett szekrények álltak tele kövekkel, gazdag ás vány gyűjteménnyel, tengeri kagylók és víziállatok csontvázával. A sarkokban nagy kék kínai vázák voltak, a kályhának támasztva egy öreg alabárd, az ablak előtt a szalamandráink. A padlót nagy szőnyeg takarta, a barna kárpittal bevont falakat atyánk festményei díszítették. Amikor besütött a lenyugvó nap, a keretek aranyozása szinte feloldódott, és szelíd ragyogással árasztotta el a szobát. Az egész házat hozzáértéssel és jó érzékkel rendezték be. Ahogyan lakásunk, úgy mi is különböztünk a nagy átlagtól, kívüle álltunk, ahogy ma is kívüle állunk.”15 A különlegesen berendezett termek voltak helyszínei a tevékeny és gyermekközpontú család mindennapjainak és itt zajlottak az emlékezetes ünnepségek is. Teréz a következőképpen írja le azt a karácsonyt, ami hivatásuk megtalálása szempontjából a későbbiekben különösen fontossá válik: „A gazdagon díszített, sok gyertyától fénylő nagy fa körül (Zsolnay Vilmos) összegyűjtötte az egész családot, ismerősöket, barátokat, és - amíg létszámuk megengedte - vezető alkalmazottait is. Ilyenkor derűs és kedélyes volt, mindenkit megajándékozott, és úgy érezte magát, mint a szeretteitől körülvett pátriárka. Ez a szép szokás arra ösztökélt bennünket, hogy ne csak szüleinket, nagy- szüleinket, az összes nagybácsit, nagynénit ajándékozzuk meg fáradságos, szemrontó kézimunkákkal, hanem barátainkat és ismerőseinket is. Fél éjszakákon át ültünk és hímeztünk. Mire elérkezett a karácsony, soványak és sápadtak voltunk. Ezért aztán papa egyszer és mindenkorra kitiltotta a házból a divatos gyöngymunkákat.16 17 Ez a tilalom indított el minket a tervezés útján. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ezen az ünnepen ne ajándékozhassuk meg atyánkat. Elhatároztuk, hogy kerámiával lepjük meg."1 A 19. században különösen jellemező volt - talán még napjainkban is előfordul -, hogy a család nőtagjai a karácsony előtti heteket kisebb ajándéktárgyak készítésének szentelik. A korabeli újságok számos ötletet, mintát közölnek, mellyel a karácsonyi készülődést kívánják megkönnyíteni. A német nyelvű Der Bazar egyenesen Dilettanten vagy Weihnachts Arbeiten-ként nevezi meg az ünnepi meglepetésnek szánt kisebb tárgyak: keszkenők, tarsolyok, irattartók satöbbi képét és leírását.18 A Divat Újság mellék14 Zsolnay T.-M. Zsolnay M. i. m. 38. 15 Uo. 35. 16 A 19. század 40-es éveitől különösen kedveltek voltak az aprólékos, pontos munkát igénylő „gyöngymunkák" vagyis a pár milliméter nagyságú üveggyöngyökből hímzett, kötött vagy szövött tarsolyok, dohányzacskók és képecskék. 17 Zsolnay T.-M. Zsolnay M. i. m. 59. 18 Der Bazar 34. (1888) 475. 180
