Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében
vagy faragják ki az oly szép és könnyű kristálymetszéssel, ezüst edényeiket etetéssel7 díszítsék - tízszeres értéke lesz neki - fényképeikért ne fizessenek oly nagy összegeket, fessék ki maguk, készítsenek sajátkezüleg rámákat hozzá fából, ércből, bőrből stb."8 Zsolnay Vilmos leányainak neveltetését meghatározta a családfő egyértelmű szándéka, miszerint: „Azt akarom, hogy a gyerekeim fiatal korukban minden jóban részesüljenek.''9 Ez az elhatározás látszik megvalósulni Zsolnay Vilmos felvilágosult és a korban még szokatlan nevelési módszereiben. Idősebb lánya Teréz így ír neveltetésükről: „Madlon mindenre franciául tanított, a családban csak németül beszéltünk, így egy ideig magyar tanár járt hozzánk, hogy megtanuljuk az anyanyelvűnket. Angolra egy derék öregember oktatott, aki soha életében nem mozdult ki Pécsről. Olaszt, pszichológiát és fizikát egy eszes olasz nyelvmestertől kellett volna tanulnunk, ehelyett politikáról és az ateizmusról beszélt nekünk. Zeneórákat barátainktól, a Preuss testvérektől vettünk. Szüléink nem követeltek tőlünk házimunkát, így tanulhattunk, művelődhettünk, olvashattunk egész nap."10 11 A család mindennapjait „a megfeszített munka, a szigorú kötelességtudás"11 mellett meghatározta az élénk társasági élet is. Zsolnay Vilmos szerette a társaságot, szívesen fogadta és vendégelte meg otthonában gyermekei barátait. A fiatalok tánciskolát és műkedvelő színtársulatot is alapítottak. A szabadban is szívesen tartózkodtak, kirándultak és a gyár terültén sportoltak, tekéztek, teniszeztek. Teréz visszaemlékezéseiben leírja, hogy az otthonukban és barátaik körében megtalált boldogság és a számos szórakozási lehetőség miatt ritkán fordultak meg nagyobb társaságban. „Ezt rossz néven vették tőlünk, és tartózkodó magatartásunkat gőgnek minősítették. Nálunk minden másképp volt, mint a többi családban."12 Bizony másként kellett lennie, hiszen a család életét végigkísérte Zsolnay Vilmos ambíciója: „naggyá tenni nevünket, és felemelni családunkat".13 Mikor a családfő céljai elérésének és saját tehetsége kibontakoztatásának lehetőségét a kerámiagyár fejlesztésében lelte meg, a gyár szinte minden megtakarításukat felemésztette. A szülők az egyre növekvő kiadások ellenére ügyeltek arra, hogy gyermekeik mindenhez hozzájussanak, ami épülésüket szolgálja. „Takarékoskodtunk, mégis bőség volt a házban, a majdnem túlzott takarékosság és a bőség furcsa keveréke. Nem voltak ékszereink, nem volt ezüstünk. Nyalánkság, cukorka, felesleges hiábavalóság, csecsebecse nálunk nem létezett. Ruháinkat magunk varrtuk. Viszont megkaptunk mindent - legyen az könyv, kotta vagy bármi más -, ami művelődésünket szolgálta. Atyánk épp a legsúlyosabb gondokkal küzdött, amikor jó színtársulat jött Pécsre, mégis meglepett bennünket egy páholybérlettel, karácsonyra pedig egy 7 Az etetés savmaratást jelent. Különböző savak segítségével alakítják ki a mintát a fémtárgyak felületén. 8 Treizt Péterné: A Tündér Ujjakról. Budapesti Hírlap 14. (1895) 80. sz. 20. 9 Zsolnay T.-M. Zsolnay M. i. m. 34. 10 Uo. 11 Uo. 35. 12 Uo. 13 Uo. 37. 179
