Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: Falkutatás gróf Batthyány Lajosné dákai kastélyában
radt falszakaszoktól. Ugyanitt a földszinten egy enyhén kilépő középrizalitot kívántak kialakítani, de az emeleten nem folytatták, valamilyen tervváltozásból kifolyólag. E rizalitot (akárcsak az északi oldalon, ahol az emeleten is megvan) utólagos köpenye- zéssel alakították ki. A falkutatás során jól meg lehetett figyelni, hogy a köpenyezés tégláit az elválástól nyugatra utólagosan tapasztgatták a falhoz, míg az elválástól keletre e téglák már kötésben voltak a fallal. Befalazták a legkorábbi periódus földszinti tornácíveit, a tornác déli felében elbontották a főfalat, a déli tornácív befalazásával egy időben pedig egy kelet-nyugati irányú osztófalat húztak be, erre támaszkodnak a mai csehsüveg-boltozatok. A megmaradt két boltszakasznyi tornác déli hevederívét kiszélesítették, és úgy tűnik, rögtön elfalazták. A déli szárny részben alápincézett volt, a lejáró helyét a 16. és 17. helyiségek déli felében azonosítottuk, a pincét pedig - feltöltetlen állapotban - a helyreállítás során a kivitelező találta meg. A tégla oldalfalakkal és dongaboltozattal készült pince a 17. helyiség alatt található, ennél nagyobb kiterjedése nem volt, láthatóan a déli szárnnyal együtt épült. Szellőzője észak felé nyílt, de egy, az udvaron a 20. század elején létesített csapadékvíz-elvezető csatornával elfalazták, feltehetően a pince megszüntetésével egyidőben. A déli homlokzat előtt kis szondázó árkot nyitottunk a külső szintek tisztázása érdekében. Ebben megtaláltuk az alapozási padkát (-35 cm-en), az alapozási árkot, s a járószintet, mely a mainál 15-20 cm-rel mélyebben volt. Ugyanitt a terepszint süllyesztéskor egy keskeny csapadékvíz-elvezető csatorna is előjött, benne NT bélyeges téglákkal. (8. kép b) A második építési fázishoz sorolhatjuk még az emeleti fűtőkamrákat is. Erre példa, hogy a 22. helyiségben a fűtőkamrát utólag vágták bele a szintén negyedik peri- ódusú nyugati osztófalba. Az épület fűtőkamráinak eredeti klasszicista, keresztpántos, középen virágdíszes vasajtaja négy esetben megmaradt. A negyedik periódus egységes homlokzati képét a mai, falpilléres-vakárkádos klasz- szicista architektúra adja. A déli szárny földszintjén az ablakok körüli visszaugratott mezőket már ehhez igazodva alakították ki (az ablakoknak ekkor már volt egy külső rétege is, amint a falc mutatja, de ez lehetett még zsalugáter is). Érdekesség, hogy a földszinti ablak körüli falmezők megformálása a negyedik periódus első fázisának falszakaszain még nem jelentkezik. Valószínű, hogy e tekintetben is építkezés közbeni módosításra került sor. Ennek tudható be, hogy a lépcsőház sokszögű tömbje elválik, korábbinak látszik a tőle délre eső homlokzati faltól (befutó meszelés nélkül), ugyanakkor belül keskenyebb folyosóra utaló nyomot nem találtunk - tehát a lépcsőházat már eleve így tervezték -, de hasonló okokra vezethető vissza a nyugati homlokzat középrizalitjának elválása is. A mai terasznak és a kocsiáthajtónak volt klasszicista előzménye - az 1861-es ábrázoláson ezt látjuk -, ám a mai teraszt acél áthidalók tartják, ami már egy 20. századi újjáépítésre utal. Az épület legrégebbi részein a klasszicista architektúra - így például a rizalitok - kialakítását kisebb részben bevésett, nagyobbrészt élére állított, utólag odatapasztott téglákkal oldották meg. A köpenyezésből - ott, ahol ezt biztonsággal meg tudtuk tenni - több bélyeges téglát is kibontottunk. Érdekesség, hogy ezek hosszú időszakot ölelnek fel. A legkorábbi egy 1799-es CFE (Comes Franciscus Esterházy) monogramos 171
