Folia historica 27

I. TANULMÁNYOK - Fisli Éva: Szavak kőbe vésve. A második világháború budapesti emléktábláiról

F i s1i Éva SZAVAK KŐBE VÉSVE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BUDAPESTI EMLÉKTÁBLÁIRÓL* „A tér ellentétes reprezentációknak, az emberi cselekvéseket irányító nagy gondolkodási rendszerek töredékeinek tárgya. A tér konfliktusok tétje, olyan hely, ahol a stratégiák kialakulnak, amelyet sokféle praxis jelöl. Tehát minden időpillanatban számos kölcsönhatás eredménye."' Míg az 1993-ban megvalósult Szoborpark sikerrel mutatja be az államszocialista korszak bukása után „értelmetlenné és jelentésnélkülivé vált"

2 emlékműveket, s az emlékezethelyekről is számos tanulmány és feldolgozás

3 született, a háború után felavatott, majd a kilencvenes években részben elmozdított, részben átalakított emléktáblákról ez ideig kevesebb szó esett. Pedig az épületek falán e táblák hiánya épp annyira beszédes, mint korábbi jelenlétük. Ebben a dolgozatban a második világháború budapesti emléktábláinak sorsát vizsgálom; egyebek közt felhasználva a Magyar Nemzeti Múzeum (továbbiakban MNM) Történeti Fényképtárában található fotókat. Nem célom a táblák és a hozzájuk kötődő gyakorlatok monografikus feldolgozása, csupán szerettem volna felvillantani egy gazdag forráscsoport néhány jellegzetes aspektusát. Idő és tér pecsétje. Az emléktábla mint tárgy és szöveg Az emléktábla történeti előzményeként lexikonjaink rendre az epitáfiumot jelölik meg, azaz a középkori templomokban fellelhető, többnyire feliratos sírkőlapokat, a halottak emlékére készített, díszes keretű vagy domborműves, szöveges táblákat. Ezeknek az epitáfiumoknak a vizsgálata hagyományosan a művészet- és építészettörténet, illetve a felirattan körébe tartozik. A 20. században tömegessé váló, nem kis részben lakóházak falaira helyezett emléktáblák azonban többnyire nem tekinthetők művészi alkotásnak; s nem is annyira tárgyként mint szövegként tarthatnak számot érdeklődésre. Jelen szöveg a Hajnal István Kör konferenciáján (Alsólendva, 2005. augusztus) és az Association for the Study of Ethnicity and Nationalism (ASEN) 16., Nations and their Pasts: Representing the Past, Building the Future című konferenciáján (

London School of Economics, London, 2006. március) tartott előadásaim átírt változata. Itt köszönöm meg Vörös Boldizsár és Pótó János kritikus észrevételeit. 1 Lepetit, Bernard: Tér és történelem. In: Tér és történelem. Szerk.: Benda Gyula-Szekeres András. Bp., 2002. 72. Takács Ádám fordítása. 2 Apor Péter: Az „emberarcú szocializmus": Szoborpark. Szoc.reál 8. (2003.augusztus) 20. 3 így pl.: Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Bp., 2003. 117