Folia historica 27
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A Gyulai Gaál család hosztóti temploma az újabb kutatások fényében
juk, hogy ez elsősorban a középkori templomhajó nyugati végét érintette. A templomot rövidebbre vették, és egy új nyugati homlokzati falat húztak be, aminek emlékét a padlástérben találtuk meg. A kétszakaszos fiókos dongaboltozat fiókjai fölötti térdfalon több ponton egy vakolatréteg jelentkezett, mely nyugati hevederívénél egy-egy függőleges vonal mentén megszakadt, illetve befelé hajlott. 4 6 (6. kép) Ennek vonalában egyegy falcsorbázat volt megfigyelhető, mindezek egy korábbi, visszabontott nyugati falra utalnak. A vakolatréteg egy viszonylag durva habarcs szétkenéséből származott, és jól látszott, hogy a dongaboltozat fiókjainak homlokíveire felülről ráhajlott, tehát nem egy korábbi síkmennyezetes korszak felfutó vakolatáról van szó. Mindez azt jelenti, hogy egy rövidebb templomhajóval kell számolnunk, a fiókos dongaboltozat idejében. Amint a korabeli felújítás „műleírásából" tudjuk, egy új torony és karzat kialakítása is tervbe volt véve. Az előbbinek méreteit is megadják, mint említettük, nagyban eltér a mai torony méretitől. A néhány évvel későbbi egyházlátogatási jegyzőkönyv adatai szerint a tervbe vett épületrészek meg is épültek, a torony téglából és deszkából készült, a karzat pedig fából, eltérően a mai kőből épült toronytól és a falazott karzattól. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy a templom mai tornya és karzata biztosan nem ehhez a periódushoz sorolható. Ide köthetjük viszont a sekrestye boltozását, amit eredetileg is terveztek. A sekrestye fiókos dongaboltozatához nagyon hasonló a hajóé is, jóllehet, eredetileg ez sem szerepelt a tervekben. A középkori falakhoz való utólagosságát a boltvállak belső kutatása nélkül is - jól mutatja, hogy a keletebbi boltozatszakasz fiókjának válla elétakar a keletebbi, középkori hajóablaknak. (4. kép) Talán nem tévedünk, ha az építkezések idején birtokossá lett Gyulai Gaál Gábor személyének és felajánlásának tudhatjuk be, hogy végül a hajót is beboltozták, az építkezést tehát az eredeti tervekhez képest igényesebben fejezték be. Ekkor vagy a következő évtizedek folyamán egy kripta is létesült a templomban a Gyulai Gaál család számára, melybe először 1777-ben temetkeztek. Ugyanakkor az írott forrásokból kiderül, hogy 1778-ig újabb építkezés nem folyt az épületen. Ebből következően a családi kriptának a mai, nyugati homlokzati falban kialakított (elfalazott) lejárója utólagos kialakítású, hiszen a mai nyugati hajófal sem létezett még ekkor. A következő nagy építési periódust már a 19. század első felére kell tennünk. A templomról készült műemléki leírások a templom tornyát eddig is klasszicistának határozták meg, s ezt a kormeghatározást a falkutatás és az írott adatok egyaránt alátámasztják. Építési adatunk, mint láttuk, az 1836. évből van, amikor a Gyulai Gaál család - közelebbről nem részletezett - építési munkálatait említik a templomon. A periódus keltezését egyéb adat híján ehhez az évhez kötjük. A déli homlokzaton megtalált - fentebb már leírt - függőleges elválástól nyugatra a hajót homokos, szürke habarcsba rakott, elszórtan téglát is tartalmazó törtkő falazattal meghosszabbították. Az új nyugati hajófallal kötésben megépítették a mai tornyot, mely alul nagyrészt törtkőből, felül téglából 4 7 áll. A toronytól északra a nyugati hajófalban egy új kriptalejárót hoztak létre. (7. kép) Ugyan a nyílás szélét és elfalazását mai állapotában nagyrészt 20. század közepi téglák alkotják, megfigyeltünk olyan, a falszövettel egyidős téglát, mely láthatóan eredetileg is a lejáró 46 A nyugatabbi fiók középtengelyétől mérve 200 cm-rel nyugatra. 47 Téglaméret: 30x14,5x6 cm. 146
