Folia historica 27
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A Gyulai Gaál család hosztóti temploma az újabb kutatások fényében
A falkutatás eredményei Előzményként konstatálhattuk a helyszínen, hogy a templom homlokzatairól átlag 2 m magasságban leverték a vakolatot. A tetőfelújításhoz felállított állvány alsó szintjéről nagyobb felületeken tudtuk a kutatósávokat kialakítani, de az állvány felső szintje, melyről az ablakok záradéka, a főpárkány vizsgálható lett volna, nem volt biztonságos. Ezeket a falfelületeket hosszú létráról tudtuk kutatósávokkal vizsgálni, ez alapjában véve elegendő is volt. A külső falkutatás során megerősítést nyert, hogy a templom szentélye és hajójának keleti fele, akárcsak a sekrestye, középkoriak. 3 3 A tisztán törtkövekből rakott falazat habarcsa a középkori falfelületeken meszes, nagyobb kavicsos anyagú volt. Lábazatra utaló nyom a szentélyen - leszámítva a támpiiléreket, ahol nem lehetett vizsgálni a cementes lábazat miatt - nem mutatkozott, vakolatból lehetett. A szentély keleti homlokzatán a vakolat repedése már kirajzolta az egykori csúcsíves ablakot. (5. kép) A kutatás során megállapítottuk a nyílás eredeti méreteit: 85 cm széles és 234 cm magas (a könyöklőtől a csúcsívig). A nyílás kávái és boltöve, akár a szentély többi ablakánál törtkőből rakottak, csupán a függőleges kávák és a könyöklő találkozásánál helyeztek el (itt a jobb alsó sarokban) egy szebben megfaragott követ. A könyöklők szintén törtkőből falazottak voltak. A kivitelezés közbeni megfigyelés idején keleti szentélyablaknál - annak kibontása után - azonosítottuk a beforduló sárgás kavicsos első periódusú vakolatot, mely eltérően a falazóhabarcstól egy keményebben, glettszerűen felhordott réteg volt. Az ablak rézsűs kávájának felső részén ez már nem volt megtalálható, ehelyett egy sárgás, homokos vakolatjavítás került fel, mely helyenként ráfutott az előbb említett vakolatra, tehát későbbi. E homokos vakolaton egy alapmeszelés volt megfigyelhető, rajta egy - immáron látszó - fehér meszelés, melyre utóbb egy szürke festés került fel. Mivel a befalazás részben megóvta, ennél az ablaknál lehetett legjobban nyomon követni az egykori kőszerkezetet. Ennek száránál egy-egy rétegkövön jól megmaradt az egykori ablaküvegnek szolgáló falc, mely - a középkori templomablakoknál általánosnak mondható módon - kívül helyezkedett el. A csúcsív indításánál, tehát váll vonalban ez a falc megszűnik, ami arra utal, hogy fölötte egy mérmű helyezkedett el, annak karéjai hordozhatták a falc folytatását, ám a mérmű elemeit lefaragták, és a puha homokkőben a csonkjait teljesen észrevétlenül eltüntették, melyre az említett utólagos meszelésrétegek, majd szürke festés ráfutottak. A középső mérmű csúcsát a mai kőszerkezetbe is belefaragták, mindössze ennyi maradt meg az egykori kőrácsból. A kőszerkezetbe utóbb belülről egy falcot véstek, és egy ablaktokot helyeztek be, amit az ablak kibontásakor megtaláltunk. Mögötte érzékelhető volt a befelé szélesedő, rézsűs káva. 3 4 A kőszerkezetre is ráfutó meszelésrétegek és rajtuk a szürke festés már kihajlott erre a fatokra. Még később belülről illetve kívülről elfalazták az ablakot, bent hagyva az említett fatokot. 33 Az északi, északkeleti és keleti szentélyhomlokzaton látszott egy vízszintes falegyen, mely alatt kerekdedebb kövekből rakott textúra, fölötte nagyobb törtkőből rakott falszövet mutatkozott, ám habarcsban különbség nem mutatkozott. 34 Az ablak befelé induló rézsűs káváján a szürke festés alatt többféle színezett réteget találhattunk, ám mivel kívülről hozzáférni nem tudtunk nem vizsgáltuk behatóbban. 142
