Folia historica 27

I. TANULMÁNYOK - Fisli Éva: Szavak kőbe vésve. A második világháború budapesti emléktábláiról

Az emléktábla-kép mint műtárgy és tanú „jóllehet ma ott tartunk, hogy az számít eseménynek, amit érdemes lefényképezni, végső fokon mégis a - legtágabban értelmezett - ideológia határozza meg, mi minősül eseménynek. Mindaddig, míg egy esemény nem kapott nevet, és minősítést, nem lehet dokumentálni - se fényképpel, se más módon. A fényképen rögzített bizonyíték sose képes létrehozni - pontosabban szólva azonosítani - az eseményeket; a fénykép szerepe mindig csak akkor kezdődik, ha az esemény már nevet kapott. "

l

ü A Történeti Fényképtár Városkép gyűjteménye számos emlékmű és emléktábla képét őrzi. A - 19. század végétől fogva - a „nevezetességek" fényképezése azt is magával hozta, hogy olykor több évből is találni az adott helyről készített felvételeket, ekképpen összevethetők az utcakép, az épületek, a közlekedési eszközök, a járókelők viseletének változásai is. Az archívumot építő elődeink a megemlékezésekről, ünnepi évfordulókról készült fotókat is gyűjtötték; ezek révén emlékműavatásokról, emléktábla-leleplezésekről és koszorúzásokról, szónokokról és hallgatóikról kaphatunk képet. A honvédemlékművektől, majd az első világháborúnak és Trianonnak szentelt köztéri szobrok, s a szovjet emlékművek avatásain át a kilencvenes években leleplezett második világháborús emlékművekig gazdag fényképanyag áll a múltat fürkészők rendelkezésére. Ez a forráscsoport évtizedek során került a gyűjteménybe, részben vásárlás, vagy ajándékozás, részben célzott, tudatos gyűjtés eredményeképpen. Ez utóbbi alá tartozik az a kataszter is, amely választott témámat érinti. A Fényképtár - egyik - jogelődjét is magába foglaló volt Magyar Munkásmozgalmi Múzeum 1981-1982-es évkönyvében az 1977-1980 közötti időszak gyűjtési eredményei közé sorolja a „magyarországi új- és legújabbkori történelmi emlékhelyek és a szovjet hősi emlékművek kataszterének elkészítéséhez szükséges adat- és fotógyűjtés indítását".

1

1 E gyűjtés eredménye - a megmaradt kartonok - ma az MNM Adattárában lelhetők fel.

1

2 A kézzel vagy géppel írt katalóguscédulák sorra veszik a „felszabadulási" emléktáblák méreteit, anyagát, feliratát és avatásának időpontját. 2. kép A vígszínházi csata 1955-ben avatott emléktáblája, 1966. (Fotó: Ismeretlen fényképkészítő) 10 Sonlag, Susan: A fényképezésről. Bp., 2010. 32. Nemes Anna fordítása. 11 Esti Béla: Beszámoló a múzeum munkájáról. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum évkönyve 1981-1982.8. 12 Említi még: Ságvári György: Hadiemlékek, katonasírok, emléktáblák - a háború emlékeztetői (Tárgyiasult emlékezet a köztereken). In: Emlékek a Hadak útja mentén II. Avagy: hadtörténelem, kegyelet és társadalom. Szerk.: Ravasz István. Bp., 2007. 22. 120