Folia historica 26

III. Műhely - Tamás Edit: II. Rákóczi Ferenc, az államférfi című időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában, Sárospatakon

A tiszahátiak két hét múlva megkezdték a harcot, s várták a - végül Vereckén keresztül - érkező Rákóczit. A következő hónapban csatlakozott a sereghez Ocskay László és Borbély Balázs lovassága, majd Bercsényi Miklós is megérkezett a lengyel katonákkal. A főként parasztokból álló felkelő sereg eleinte elrettentette a megyék nemességét, akik elsősorban leverésükön fáradoztak. A fordulatot a július 14-i tiszabecsi kuruc győzelem hozta. A naményi pátensnek ebben a szituációban volt jelentős szerepe: a nemesi szabadság védelmét zászlajára tűző Rákóczinak elemi érdeke volt a környék nemességének megnyerése. Hamarosan jelentős nemesi családok tagjai is csatlakoztak. A tokaji táborában kiadott rendeletében a Sajó-Hernád melléki birtokain élő, fegyverviselő és viselhető lakosokat is táborába szólította. Itt ismerkedett meg Rákóczi a nógrádi Ráday Pállal, aki belső titkára, diplomatája, majd a kancellária igazgatója lett. Fontos intézkedése volt, hogy a Sárospatak városát elfoglaló Csicseri Orosz Pállal helyreállíttatta a református vallásgyakorlatot és a Kollégiumot visszaadta a bujdosó diákoknak. A visszatérő diákok vezetője Ifj. Csécsi János professzor volt, kinek Havi krónikája az Ausztriai-ház ellen viselt háborút írta le. Másik fontos munkája az 1705. szeptember 12-től október 3-ig, a szécsényi országgyűlésen vezetetett naplója. A szabadságharc első országgyűlésén II. Rákóczi Ferencet a szövetkezett rendek vezérlő fejedelemmé választották, mellé 24 tagú szenátust állítottak. Bercsényi Miklóst a szenátus elnökévé és a hadak főgenerálisává tették meg. A rendek felesküdtek a konföderációra, az országgyűlés legfőbb rendelkezései között említhetjük a szabad vallásgyakorlat és az elvett templomok ügyének rendezését. Ennek érvényesítésére háromtagú bizottságokat (katolikus, református, evangélikus) hoztak létre. Ezek az iskolákat, templomokat a településen többségben levő lakosság egyházának ítélték. A kisebbség részére telket jelöltek ki. Szécsényben Erdélyt felszólították a konföderációhoz való csatlakozásra. A szabadságharc kiterjesztése az Erdélyi Fejedelemségre önmagától értetődőnek tűnt, hiszen Rákóczi ősei közül többen viselték a fejedelmi címet. A brezáni kiáltvány hamar eljutott a fejedelemségbe, 1703. november 29-én jelent meg az Erdélyi Fejedelemségnek szóló pátens: az erdélyi rendeket, a fegyverre fogható parasztságot, a szász és a román nemzetet szólította meg. 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlésen Rákóczit fejedelemmé választották. Erdély tényleges elfoglalására ekkor még nem kerülhetett sor, de a címei közé felvette az erdélyi fejedelmi titulust. Az 1706-os huszti országgyűlésen Rákóczi erdélyi hívei, valamint a magyarországiakat képviselő Kálmáncsay István és a Szenátust képviselő Vay Ádám udvari főkapitány megkötötték a Rákóczi uralma alatt álló magyarországi részek és Erdély közötti konföderációt. A határozat szerint Erdély elszakadt az Ausztriai-háztól, nem tekintette I. Józsefet uralkodójának. A szécsényi országgyűlés határozata értelmében a fejedelem a békéről tárgyalhat, de esetleges megegyezést csak a konföderáció hagyhat jóvá. Rákóczi héttagú küldöttséget nevezett ki a tárgyalásra, melynek vezetője Bercsényi Miklós. I. József küldöttségének vezetője Johann Wenzel Wratislaw cseh kancellár. Bécs legfőbb célja, hogy a magyarországi háborút az uralkodó és az alattvalói belső ügyeként lezárja, ezzel biztosítva Európában a Habsburg-ház érdekeit. Angol és holland közvetítők részvételével 1705 októberében Nagyszombatban kezdődtek meg a béketárgyalások. Rákóczi a tárgyalás kiinduló alapjául a császári hadak magyarországi kivonulását, az örökös királyság Bécstől eltérő értelmezését, Erdély önállóságának elismerését, a magyarországi várakban állomásozó 175