Folia historica 26

II. Közlemények - Szvitek Róbert József: Címeres iratok a Magyar Nemzeti Múzeum Újkori dokumentumgyűjteményében

tár állományába.

5 A kutatók bizonytalanságához hozzájárul az is, hogy Áldásy Antal, a levéltár őre a 20. század első felében kiadta a múzeumban található nemesleveleket.

6 Címertani alapismeretekkel, a címerek európai és magyar történetével, szerkesztésük, leírásuk szabályaival számos e témakörben megjelent magyar munka foglalkozik,

7 ezért dolgozatunkban ennek ismertetésére nem térünk ki. A gyűjtemény címeres emlékeinek bemutatásához azonban alkalmazzuk az ezekben leírtakat. A jelentős magyar címeres forrásanyagból számos mű közöl leírásokat.

8 A címer elnyerésének egyik formája, amikor az adományt elnyerni kívánó személy kérelemmel fordult a kancelláriához. Ezt 1526 után minden esetben írásban kellett benyújtani. Ebben leírta érdemeit, amelyekkel megítélése szerint jogosulttá vált a címre, valamint megnevezte azokat, akik számára a címert kérte, és - általában a kérelem bal alsó részére - lerajzolta azt a címert, amelyet viselni szeretett volna. Gyűjteményünk egyetlen ilyen dokumentummal rendelkezik, Ekker Lukács 1593-ban benyújtott folyamodványával, amely alapján az uralkodó a kérelmezőnek a kért címer használatát engedélyezte. A magyar királyok és az erdélyi fejedelmek által adományozott címeres nemesleveleket pergamenre írták. A 18. századig nagyobb részben lap formátumú a nemességadomány, azt követően jobbára könyv alakban állították ki, általában az adott korra jellemző díszes formában. Az első, lap formátumú típusba tartozó armálisok közül gyűjteményünkben lévő legkorábbi eredeti darab 1573-ból, a legkésőbbi 1719-ből származik. 5 Iványi Emma: Az 1526 utáni gyűjtemény. Repertórium. R. szekció. Bp., 1977. 9. A Múzeum Levéltári Osztálya két nagy csoportra volt osztható. A családi letétekre és a múzeumi törzsanyagra. A letétek a Magyar Országos Levéltárban a családi levéltárak - P szekció - anyagában vannak. A múzeumi törzsanyag maradványa az R 224. számú fondba került. Azért csak a maradványa, mert a levéltár az anyagot átcsoportosította, ez által több fondba került besorolásra. Ilyen fondok: E 554, R 16, 21, 24, 32, 53, 64, 65, 75, 77, 86, 90-125,126,129, 170,195, 211, 215,217, 280, 282-287. 6 Aldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában található címereslevelek jegyzéke. I-VIli. Bp., 1904-1942. 7 Többek között Bárczy Oszkár: A heraldika kézikönyve. Bp., 1897., Csorna József. A magyar heraldika korszakai. Bp., 1913., Aldásy Antal: Címertan. Bp., 1923., Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983., Bertényi Iván: Heraldika. In: A történelem segédtudományai. Szerk.: Kállay István, Bp., 1986. 141-168. Bertényi Iván: Új magyar címertan. Bp., 1993., Bertényi Iván: Címertan. In: A történelem segédtudományai. Szerk.: Bertényi Iván, Bp., 1998. 251-278., Nyulásziné dr. Straub Eva: Magyarország címerkönyve. A heraldika alapjai. Bp., 2001., Bertényi Iván: Magyar címertan. Bp., 2003. 8 így Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblázatokkal. I—XII. Pest, 1857-1865., J. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch. Der Adel von Ungarn. I—

VI. Nürnberg, 1893-1894., J. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen. Nürnberg, 1898., Fejérpataky László-Aldásy Antal: Magyar czímeres emlékek. (Monumenta Hungáriáé Heraldica) I—III. Bp., 1901-1926., Aldásy A. i. m., újabban: Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a MagyarOrszágos Levéltár címereslevelein. Bp., 1987., Веке Margit: A Prímási Levéltár nemesi és címeres emlékei. Esztergom, 1995., Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből 1477-1898. Szerk.: Molnár András, Zalaegerszeg, 2004., valamint a Turul, a Genealógiai és Heraldikai Társaság folyóirata. 120