Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Balahó Zoltán: A Történeti Tárnak dokumentumot adományozók életrajzai

Zorkóczy Levente (Budapest, 1934-) mérnök. 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának hallgatója volt. A forradalom alatt részt vett a műegyetemi megmozdulásokban, majd járta az utcákat és kis német fényképezőgépével két tekercs AGFAfilmet fotózott el. November 21-én hagyta el az országot, s a filmeket magával vitte. Bécsből Aachenbe ment, ott hívatta elő és nagyíttatta le a felvételeket, de nem mutatta meg senkinek. A Magyar Nemzeti Múzeum 1956-os gyűjtési felhívását olvasva 2006 márciusában a negatívokat a Fényképtárnak ajándékozta. Jelenleg Düsseldorfban él. A Történeti Tárnak dokumentumot adományozók életrajzai Balahó Zoltán Dr. Andreánszky Árpád (Budapest, 1943. november 4.-) Andreánszky Áipád gépészmérnök és Beniczky Judith második fia. Az elemi iskola nyolc évét Budapesten, Hejőpapiban, Sajósenyén, Neszmélyen és Szobon végezte. 1956 őszén a Szobi Állami Fiúiskola 8. osztályába járt. О volt az iskola rádió felelőse, ugyanis a Szobi Állami Fiúintézetnek volt egy saját rádiója, amolyan kis stúdió, amivel adásokat lehetett átvenni a „nagy" rádióból, vagy lemezeket, magnószalagokat lehetett bejátszani. 1956. október 23-án este éppen Johannes Brahms Magyar Táncait (Galántai táncokat) akarta bejátszani - ez a dallam volt a háziadó ismertetőjele is amikor úgy 19.30 körül, a fülhallgatón keresztül a Kossuth vagy Petőfi adón át hallotta, hogy Gerő Ernő beszéde közben valami nincs rendben, mert lármát és zajongást lehetett hallani. Nem tudta, hogy mi történik. Október 25-én reggel kezdte el följegyezni naplójába, a rádióból hallott sok nyugtalanító és bizonytalan hírt. Az emberek nagyon féltek egy új háborútól és nagyon sok rémhír terjengett. Mindenki hallott valami fontos eseményről, de senki sem tudta, hogy mi történik az országban - és Szuezben! A napló címe - „Két forradalom" - úgy keletkezett, hogy valami párthű nevelő, illetve tanárember rögtön azzal érvelt, hogy ami most történik az „ellenforradalom". Andreánszky azonban ragaszkodott ahhoz, hogy igazi forradalomról van szó, és az „ellenforradalom", csak pártvonalas „duma". 1956. november 29-én hagyta el Magyarországot, és rövid ausztriai tartózkodás után Svájcba, Winterthur városába került, ahol egy svájci család vette gondnokságába. Itt végezte el a „Sekundarschule"-t, majd a Wintherthuri Technikum kereskedelmi tagozatát, ahol 1964ben kereskedelmi diplomát szerezett. 1970-ig kereskedelmi tisztviselőként dolgozott különböző vállalatoknál: gépiparban, biztosítóintézeteknél és a nemzetközi fűszer nagykereskedelemben. Szabadidejében, magánúton készült fel az érettségire (Eidgenössische Maturatatsprüfung), amire 1970 szeptemberében Basel-ben került sor. 1970-től 1977-ig a Zürichi Egyetemen tanult germanisztikát, történelmet és művészettörténetet. Doktori értekezését 1977-ben a 14. században élt szerző, Hcinrich Wittenwiler: Der Ring című művéről írta. 1977 augusztusa óta a Kantonsschule Schaffhausen (gimnázium) megválasztott tanáraként, németet és történelmet oktatott. 1970-ben elvett egy svájci-francia származású nőt, Judit lányuk 1973-ban született. Két fiútestvére élt, illetve él Svédországban, egy húga pedig Nagykovácsiban. 1966 óta svájci állampolgár, a magyart 1994-ben kapta vissza. 102