Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Balahó Zoltán: A Történeti Tárnak dokumentumot adományozók életrajzai

A menekülésekor magával vitt naplót 2006 júliusában ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. Atkáry Arisztid (Budapest, 1926. március 21.-) 1943-ban érettségizett a budapesti Németbirodalmi Iskolában. 1944-1946-ban a Közgazdasági Egyetemen tanult, ahonnan 1947-ben mint „osztályidegent" kizárták. 1944-töl 1949-ig édesanyjával ketten egy kisipari vegyi műhelyt üzemeltetett, melyet 1949-ben egyénileg államosítottak. Mint „osztályidegen" értelmiségi állást nem kapott, szabadfoglalkozású angol-német fordítóként tartotta fenn magát. 1952-től 1955-ig a müncheni Szabad Európa Rádió (SZER) illegális budapesti tudósítójaként, konspirativ módon olyan hírekkel látta el a szerkesztőséget, amelyeket a rezsim politikai okoknál fogva elhallgatott. 1955. szeptember 22-én, egy kurír árulása révén letartóztatták, majd 1956 júniusában kémkedés és hűtlenség vádjával 15 év börtönre ítélték. A forradalom napjaiban 1200 politikai rabtársával együtt kitört a váci börtönből, majd 1956. október 31-én délelőtt Darvas Iván volt osztálytársával, egy ügyésszel és néhány „pesti sráccal" együtt kiszabadította a politikai foglyokat a kőbányai gyűjtőfogházból. A helyszínen spontán „Szabadítási Bizottságot" alakítottak, amely minden szükségessel - úti pénz, élelem (szalonna, kenyér), szabadlábra helyezési igazolvány - ellátta a szabaduló politikai foglyokat. Ennek az akciónak a keretében szabadították ki Darvas Iván bátyját, Darvas Attilát is, aki tíz évet kapott, mert segített neki a SZER számára végzett „hírszerzésben". A forradalom leverése után Svájcba menekült, ahol 1957-től 1989-ig a bázeli székhelyű Ciba-Geigy cégnél, „international sales manager"-ként dolgozott, ahonnan 1989-ben ment nyugdíjba és azóta német feleségével Münchenben él. Huszonnyolc éven keresztül nem kapott magyar vízumot. Visszaemlékezéseit tartalmazó hangkazettáját 2006-ban ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. Id. Baják László (Esztergom, 1924-Budapest, 2003) Gimnáziumi és a lakatosipari tanulmányai közben 1944 végén, mint leventét katonai szolgálatra hívták be. A komáromi táborból két alkalommal is megszökött. A front átvonulását a Csallóközben bujkálva vészelte át. 1945 tavaszán, hazatérés közben a szovjetek letartóztatták és a Ladoga tó mellett kialakított kényszermunkatáborba hurcolták. A fogságból 1947-ben szabadult. Hazatérése után a gimnáziumi tanulmányait befejezve leérettségizett, majd munkát vállalt a MÁV Istvántelki Főműhelyében (Landler Jenő Járműjavító) és jelentkezett a Műszaki Egyetemre. 1956-ban A Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának hallgatójaként részese volt az október 22-23-i eseményeknek. Október 24-én még felutazott Esztergomból Budapestre, de a fegyveres harcoktól dúlt és általános sztrájktól megbénult városból végül visszafordult, így a forradalom további napjait már Esztergomban élte át. 1958-ban diplomát szerzett és kazánmérnökként dolgozott. 1984-ben a gőzmozdonyok és a gőzkazánok egyik utolsó hivatalos szakértőjeként ment nyugdíjba. Az általa megőrzött esztergomi és újpesti forradalmi röplapok fia, Baják László, a Nemzeti Múzeum munkatársa ajándékaként került a múzeumba. Ernst Andrea (Baja, 1933-1980) a középiskolát szülővárosában végezte, majd 1956-ban gépészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. Családi indíttatásának és baráti környezetének késztetésére az 1940-es évek végétől aktívan részt vett a diákmozgalomban. Ezt a tevékenységét 1953-ban megszakította, s a továbbiakban politikai szervezetnek nem volt tagja, de a reform mindig foglalkoztatta, s később, baráti kapcsolatai révén a Petőfi Kör vitaestjeinek hallgatója lett. 103