Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Balahó Zoltán: A Történeti Tárnak dokumentumot adományozók életrajzai

visszamegy Budapestre, s nem disszidál. Az ígéret után - a letartóztatástól való félelem miatt - mégis megkísérelte a lehetetlennek tűnőt, s nekivágott az ismeretlennek. A baranyai Majs irányában jutott át Jugoszláviába, majd Eszéken várakozott 1957. május 20-ig, hogy pár napra rá továbbmehessen Belgiumba. Itt menckülttársaival két hónapig élt egy menekülttáborban, majd a Vöröskereszt segítségével elhelyezkedett vallon vidéken, ahol franciát tanult. Németországban is dolgozott 1960-1962 között, majd Belgiumban a Repülőgépgyárban helyezkedett el, ahol egészen a nyugdíjazásáig dolgozott. 1963-ban megnősült, felesége Dávid Erzsébet, szintén magyar „disszidens". Brüsszelben telepedtek le, mindketten megkapták a belga állampolgárságot. Két felnőtt, férjezett leánygyermekük van. 1967-től engedélyezték a hazalátogatást, innentől kezdve szinte minden évben meglátogatták az itthon élő családtagokat, rokonokat, akiket igyekeztek támogatni is. A Nemzetőr karszalagot és a nemzetőri igazolást, valamint egy Kossuth-címeres kitűzőt 2006-ban ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. Taracsák István (Cegléd, 1920. február 25-Sződligct, 2003. december 19.) apja hentes, anyja cukrász volt. Az általános iskolát és a gimnáziumot is szülővárosában végezte. Érettségi után apja műhelyében hentes mesterséget tanult, majd sikeres mestervizsgát tett. 1941-ben behívták katonának és a háború végéig az ország különböző helyein teljesített szolgálatot, frontharcban azonban nem vett részt. 1945-től 1947-ig mégis 27 hónapot töltött orosz hadifogságban a gorlovkai és a cserepoveci táborokban. Hazatérése után megnősült és apja hentesüzletében dolgozott. 1951-ben fia, 1954-ben leánya született. A hentesüzletet 1950-ben, családi házukat 1952-ben államosították. 1950-től a Ceglédi Húsipari Vállalat alkalmazta tehergépkocsi-vezetőként. Onnan 1953-ban az üzemi pártszervezet kezdeményezésére elbocsátották, azzal az indoklással, hogy ipari kulák gyereke, ezért nem tölthet be vezető (gépkocsivezető!) állást. Ezután a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál sikerült betanított munkásként elhelyezkednie. A gyári munka mellett 1954-1958 között levelező tagozaton elvégezte a gépipari technikumot. 1956-ban már vizsgázott szakmunkásként dolgozott a gyárban. Az 1956-os forradalom idején Cegléden nem voltak harcok, jelentős megmozdulások, illetve megtorlások, a szabadabb élet felcsillanó reménye azonban rá is nagy hatással volt. Ezért igyekezett megszerezni és megőrizni minél többet a forradalom eseményeit megörökítő korabeli helyi újságokból, röplapokból, kiáltványokból. A technikusi oklevéllel 1961-től ismét a Ceglédi Húsipari Vállalatnál kapott állást műszaki középvezetőként, majd 1964-től a műszaki osztály vezetőjeként. Ebből a beosztásból vonult nyugdíjba 1980-ban. 1990-től élete végéig Sződligeten élt feleségével és leánya családjával. Hagyatékából a család a cserkészélettel kapcsolatos emlékeket a Magyar Cserkészmúzeumnak, az orosz hadifogság idejéből megőrzött tárgyakat és iratokat a Terror Háza Múzeumnak, az 1956-os forradalom ceglédi eseményeit felidéző dokumentumokat pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Téglás Csaba (1930-) a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Az 1956-os forradalom idején Budapesten élt, a munkahelyén beválasztották a három tagú forradalmi bizottságba. Részt vett a tüntetéseken és a lakóhelye közelében fekvő Nagykörúti barikádok építésében is. A forradalom leverése után Kanada fogadta be, ahol a Torontói Egyetemen felsőfokú várostervezői diplomával gyarapította tudását. Kanadában komoly szakmai sikereket ért el, 109