Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Balahó Zoltán: A Történeti Tárnak dokumentumot adományozók életrajzai

legutoljára az EXPO '67 (Montreali Világkiállítás) várostervezői részlegének volt a vezetője. Az Amerikai Egyesült Államokba 1967 nyarán, a világkiállítás építésének befejeztével költözött. Egy várostervező konzultáns vállalatnál dolgozott, ahol idővel elnökhelyettesi rangra emelkedett. Nagyon sok kis és közepes méretű városnak dolgozott, főleg az ország keleti partvidékén. Pályafutása utolsó tizenöt évében, nyugdíjba vonulása előtt, önálló tanácsadóként dolgozott. Munkái megjelentek a Canadian Architect-ben és az amerikai Architectural Recordban. A New York környéki várostervezői kamarának vezetőségi tagja, a megyei (Westchester County) kereskedelmi kamarának pedig igazgatósági tagja volt. A Budapest Exit: A Memoir of Fascism, Communism, and Freedom című könyve 1998ban jelent meg a Texas A&M University Press kiadásában. Pár évvel később az amerikai és angliai kritika kedvező hatására a könyvet kiadták Magyarországon is, de csak angol nyelven. Több amerikai-magyar egyesületnek aktív tagja. A forradalom 50. évfordulójára a Hungarian Cultural Society of Connecticut kezdeményezésére kiadott egy fényképekkel és Szalay Lajos rajzaival illusztrált kiadványt, amelyet ő írt és szerkesztett. A brosúrából több mint nyolcezer példányt kaptak amerikai- és kanadai-magyar szervezetek az évforduló alkalmából. Az utóbbi években számtalan egyesületben tartott magyar tárgyú előadásokat, nemcsak New York környékén, hanem lakóhelyétől távoli városokban is, mint Houston, Cleveland és Birmingham. Jelenleg egy White Plains nevű városban él (New York állam), skót feleségével, Rowena-val, akivel 1965-ben házasodott össze még Torontóban. Két nagykorú fia már a maga útját járja. Évente egy-két alkalommal hazalátogat, hogy pár hetet Magyarországon élő rokonaival és barátaival töltsön el. Tóth Dénes (Révkomárom, 1936. december 19.-) élete meghatározó emlékévé vált a második világháború, a család 1947-es kitelepítése Csehszlovákiából, és az '56-os forradalom. 1956-ban egy kis Tolna megyei faluban, Varsádon tanított, ahova még a hírek is csak nehezen és késéssel jutottak cl, éppen ezért nagyon szeretett volna feljutni a fővárosba, ahol a dolgok „sűrűje" zajlott. Ebben a kívánságában a véletlen jött segítségére. Október végén ugyanis meglátogatta sógora (nővére férje), aki Bonyhádon a nemzetőrség és a munkástanács egyik vezetője volt. Azt kérte tőle, hogy vigyék el Szekszárdig, hogy lássa, mi történik ott. A megyeszékhelyen egy nagygyűlés kellős közepébe csöppentek. A Garay téren összegyűlt tömegnek egy nemzetiszínű karszalagot viselő férfi a Nemzeti dalt szavalta, utána elénekelték a Himnuszt. Néhányan röplapokat osztogattak, ezekből ő is kapott kettőt. Ezeken a Tolna megyei forradalmi ifjúság tizenkét pontos követelése volt olvasható (ezeket ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak). Másnap, november l-jén feljutott Budapestre. Három napot töltött a fővárosban, s bár akkor már nem dörögtek a fegyverek, a harcok iszonyú nyomaival lépten-nyomon találkozni lehetett. November harmadikán úgy döntött, hogy hazaindul, mert látott már eleget. Sejtelme se volt róla, hogy mi történik másnap. Az ott szerzett élmények, benyomások így is meghatározták élete későbbi alakulását. Szakmai pályafutását olyannyira befolyásolta a forradalom emléke, hogy bár később történelem szakos tanári diplomát is szerezett, azt soha nem tanított, ugyanis képtelen lett volna azt tanítani diákjainak, hogy 1956 októberében Budapest utcáin „megkezdődött a fasiszta ellenforradalom állatias terrorja". Inkább úgy alakította sorsát, hogy kisiskolákban „csak" alsó tagozatban tanított, később pedig a gyermekvédelem területén dolgozott egészen a nyugdíjazásáig. 110