Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Balahó Zoltán: A Történeti Tárnak dokumentumot adományozók életrajzai

Linz-Salzburg felé induló vonatra. Azért onnan, mert úgy hallotta, hogy a Westbahnhofon és az onnan induló vonatokon gyakori a rendőri ellenőrzés. Sikerült is Welsen keresztül maradék pénzéből másnap délelőtt eljutnia Salzburgba. Ott vásárolt egy térképet, melyen látszottak a határvonalak. Ez alapján a hatált Bad Reichenhall irányában akarta átlépni, ott, ahol már nem a Saalach folyó képezi a határt. A pályaudvarról gyalog vágott neki a határnak. Az országútról hamarosan letért jobbra az erdőbe, ahol az úttal párhuzamosan haladt tovább. Később a nap alapján tartotta az irányt, egészen a Schwarzbach nevű határátkelő közeléig. A német oldalon jelentkezett egy farkaskutyával járőröző határőrnél, aki bekísérte őt az őrszobára. Tiltott határátlépésért fogvatartották és másnap bevitték Bad Reichenhallba bírósági tárgyalásra. A tárgyaláson jelen volt egy idősebb magyar tolmács is, aki megnyugtatta, hogy nem toloncolják vissza, hanem a zirndorfi menekülttáborba irányítják. Először Münchenbe ment autóstoppal ott élő rokonaihoz. Onnan ment tovább Zimdorfba, miután ők felvették a kapcsolatot Dr. Juhász Pál ügyvéddel a Magyar Menekültügyi Irodában. Rokonai kijelentették, átmenetileg befogadják müncheni lakásukba, így június közepén elhagyhatta a tábort, és röviddel ezután megkapta a menekültútlevelet is. Nagybátyja kapcsolatai révén elérte, hogy már a téli félévre felvegyék a würzburgi Studienkollegba, ahol letette a német érettségit. 1967 tavaszán lett egyetemi hallgató. 1972-ben végzett történelem, szociológia és politológia szakokon, 1974-ben doktorált, majd 1974 júniusától a siegeni egyetemi könyvtárban dolgozott. 1979-ben kapta meg a német állampolgárságot, egyidejűleg elveszítette a magyart. 1980 húsvétján, 16 év után tudott csak először hazalátogatni. Szülei halála utána magával vitte az addig otthon őrzött 56-os röplapgyüjteményt Németországba. 1996-ban a forradalom 40. évfordulója előtt - akkor már a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai könyvtárosaként -, a röplapokat felajánlotta letéti megőrzésre a Szabad Európa Rádió levéltárát átvevő Nyílt Társadalom Archívumnak (Open Society Archives at Central European University, OSA). Miután azonban 2006 nyarán nyugdíjasként hazaköltözött Budapestre, úgy határozott, hogy a röplapokat és újságokat az OSA-tól visszakéri és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozza. Mocsonoky Károly (Alcsútdoboz, 1938. május 1.-) édesapja a Fejér megyei Bányavölgyben gazdasági munkásként dolgozott. Az általános iskolát Alcsút Bányavölgyben végezte, esztergályos szakmát ipari tanulóként Budapesten szerzett 1952-ben. A Lámpagyárban és a XII. kerületi Kézműipari Vállalatnál dolgozott a forradalom kitöréséig, majd még mielőtt az ország elhagyására kényszerült volna, 1956 decemberében is. A forradalom eufórikus hangulata magával ragadta a 18 éves fiatalembert, aki néhányad magával jelentkezett nemzetőrnek. Kapott karszalagot, fegyvert és fényképes igazolványt (amit most is őriz, benne letartóztatásának az időpontjával). A kis csapat, amelyben a nemzetőri feladatot teljesítette, nem vitt véghez nagy, hősies cselekedeteket, többnyire csak a „hátországban", mint élelmiszerosztók segédkeztek. Adódott ugyan egy-két veszélyes helyzet, például a Déli pályaudvarnál az őrhelyen majdnem találat érte őket, de miután hideg volt és fáztak leguggoltak, így a lövedék a fejük fölött csapódott be. Amikor már biztossá vált, hogy a forradalmat leverik, a megtorlástól való félelem miatt 1957. január 23-án elhagyta az országot. Első kijutási kísérletekor letartóztatták, visszavitték a pécsi kapitányságra, ahol csak azzal a feltétellel engedték cl, hogy megígértették vele, 108