Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Balahó Zoltán: A Történeti Tárnak dokumentumot adományozók életrajzai

A Gansbachcr gasse 4. számú diákotthonban dolgozott önkéntes ncvelőnőként Ruth Anderson amerikai tanítónő. Abban az időben kezdett a New York államban lévő Long Islandon tanítani, majd amikor a World Council of Churches szervezetnek felajánlotta segítségét, tanári szerződését egy évre megszakította, hogy Ausztriába mehessen. Neki köszönhetjük, hogy azok a diákrajzok, amiket az „Innsbrucker Ungarisches Realgymnasium" diákjai készítettek 1957-1958-ban, megmaradtak. Ugyanis Török Sándor rajztanár 1958-ban egy kiállítást rendezett ezekből a képekből (a rajzok témái: magyar népi motívumok és a diákok emlékezése a forradalomról). Ismervén az amerikai tanárnő komoly érdeklődését és együttérzését, Török Sándor a rajzokat neki adta, abban reménykedve, hogy azokkal adományokat gyűjt majd a gimnázium javára. Ez azonban nem sikerült, de a rajzokat Ruth negyven éven át megőrizte. Miután a Somody család 1958 végén, két év várakozás után végre eljutott az Egyesült Államokba, a két lány írt Ruthnak, aki 1959 nyarán meglátogatta őket az Indiana államban lévő Fort Wayne-ban. 1960-ban New Brunswick-be (New Jersey állam) költözött a család, mert édesapjuk egy magyar közösségben akarta felnevelni a lányait. Akkoriban még több ezer magyar származású család lakott azon a környéken. Somody Gyöngyi és Kató itt ismerkedett meg jövendő házastársával, mindkettő magukhoz hasonló '56-os menekült. Minden karácsonykor levelet váltottak Ruth-tal, majd közel 40 év után ismét meglátogatta őket New Jcrsey-bcn. Ekkor hozta ajándékul az Innsbruckban készült fényképeket és a diákrajzokat is. Somody Gyöngyi és Kató a megkerült rajzokat Dr. Kovács Ilona közbenjárásával adta át a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Kiss Józsefné, dr. Osskó Judit (Kassa, 1939. december 1,—) apja a Felvidék visszacsatolása után került Kassára, mint katonatiszt. Később, egészen 1945-ig Sopronban élt a család, ahol testvére született, innen Németországba költöztették őket a soproni Magyar Királyi Rákóczi Ferenc Gyalogsági Hadapródiskola kihelyezése miatt, ahol apja - Osskó Alfréd - zászlóaljparancsnokként szolgált. Visszatérésüket követően Fonyódon kezdett el általános iskolába járni, mivel soproni lakásukba már nem tudtunk visszaköltözni. 1948-tól Budapesten éltek nagyon nehéz körülmények között, családja szinte minden tagját számtalan méltánytalanság érte az 1950-es években. Az általános iskola befejezése után gyors és gépírást tanult, ahol tudomást szerzett arról, hogy előző iskolája nem javasolta őt továbbtanulásra, „horthysta katonatiszt" apja miatt. Anyja tanítónő volt, így kerülhetett mégis gimnáziumba 1956-ban. A forradalom kitörésekor a Kaffka Margit Gimnázium 17 éves tanulójakent rögtön felismerte, hogy rendkívüli idők tanúja lett, s átélte azt az örömet, amit a szabadság élménye adott. Úgy gondolta, hogy ezeket a napokat a friss élmények hatása alatt le kell írnia, hogy megmaradjanak az emlékezetében. A naplóírás mellett gyűjtötte a röplapokat és az újságokat is. A forradalom leverését követően naplóját a rendszerváltozásig rejtegette a lakás különböző helyein, mivel tudta, hogy annak tartása veszélyes. 1960-tól műszaki rajzolóként dolgozott. 1963-ban felvették az Eötvös Lóránd Állam- és Jogtudományi Egyetem esti tagozatára, ahol jogi diplomát szerezett. 1970-től az államigazgatásban, majd ingatlangazdálkodással is összefüggő munkakörökben tevékenykedett, egészen a nyugdíjazásáig. 105