Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Balahó Zoltán: A Történeti Tárnak dokumentumot adományozók életrajzai

Kondor Endre (1931-) 1953-ban mint a légierők fiatal főhadnagyát leszerelték. Szerencséjére a katonai gépkocsivezetői jogosítványát sikerült civilre átcserélnie, így miután Budapestre jött gépkocsivezetőként tudott elhelyezkedni a TEFU-nál. Lakása az I. sz. Sebészeti Klinika közvetlen szomszédságában volt. 1956. október 23-án egy ismerős orvos, dr. Óbema Ferenc a segítségét kérte, mondván, hogy kevesen vannakk az ügyeleten. így lett mentőautó sofőr. Részt vett a Corvin köz és a Köztársaság téri harcok sebesültjeinek az elszállításában. A forradalom alatt és után a Klinika által kiállított igazolásait 2007-ben ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. Krunovszkv Mihályné, szül. Petruska Margit (Budapest, 1928-Budapest, 1995) A háború után csak úgy vették fel a csokoládégyárba ha belép az SZDP-be. Az „egyesülés" után már MDP tagként vett részt az ifjúsági-aktivista munkákban (falujárás, budapesti VIT stb.). A forradalom alatt a Baranya megyei Mázaszászváron lakott, ahol férjével a helyi bányavállalatnál dolgoztak. Miután ellenezte a forradalmat a helyi Munkástanács fizikai állományba helyezte. Mint csillés még a sztrájkot is végigdolgozta! A forradalom napjaiban annyi történt a faluban, hogy híre ment miszerint a közeli Magyaregregy melletti Máré-vár nevű romokban felkelők ütöttek tanyát, ezért a szovjet páncélosok a falun keresztül fognak ellenük vonulni. Némi szervezkedés ugyan megindult az ellenállás, azonban a patakon átívelő híd gyenge volt, ezért a szovjet csapatok más utat választottak. Érdekesség, hogy a forradalom után megszerveződő MSZMP-be a helyi vezetőségben uralkodó fejetlenség miatt, csak járási nyomásra vették fel. 1995-ben, nyugdíjas házfelügyelőként halt meg Budapesten. Az általa megőrzött Tolna megyei forradalmi röplapot fia, Krunovszky Gábor ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Máté Imre (Maglóca, 1934. december 11.-) Csornán érettségizett 1953-ban. Egy 1952 nyarán elmondott - érettségiző osztályt búcsúztató beszéde - után két tanára feljelentette őt az Államvédelmi Hatóságnál, mert abban legyőzött, megszállott népnek nevezte a magyart. Végül az ügyet elsimították. 17 és fél évesen írt egy dolgozatot a rábaközi nyelvjárás köznyelvtől való eltéréseiről, amit az MTA Nyelvtudományi Intézetéből Lőrincze Lajos is méltatott, így végül nem az orvostudományi karra, hanem a bölcsészkarra jelentkezett. Az ELTE-n magyar-történelem szakon tanult, ezzel párhuzamosan finnugor nyelveket és nyelvészetet is hallgatott Веке Ödöntől, aki utódjának szánta. 1955-től ő lett az Egyetemi Ifjúság című egyetemi lap irodalmi rovat szerkesztője, közben verseket is írt, közülük több nyomtatásban is megjelent. Ezt követően tagja lett a „kolhoz" néven ismert egyetemi csoportosulásnak, akik „Tiszta szívvel" címmel folyóiratot készítettek, amelynek ő lett a főszerkesztője. Ez az egyetlen számot megért lap volt a főszervezője az 1956. október 6-i tüntetésnek. Ebben jelent meg a cenzúrát kijátszva „A szent tehenek" című verse. 1956. október 23-án részt vett az ELTE tüntetésén, majd este már ott volt a Magyar Rádió körüli harcokban. A kevés fegyvert fogó bölcsészek egyikeként beállt a Nemzetörségbe, Kopácsy Sándor rendőrfőkapitánytól kapott fegyvert, karszalagot és igazolványt. Végül november 5-e éjszakáján elhagyta a várost és Győrbe ment, onnan pedig barátnőjével - későbbi feleségével, Darázs Máriával - november 12-én átlépte az osztrák határt. Münchenben telepedtek le, ahol összeházasodtak és öt gyermeket neveltek fel. Máté Imre a göttingeni, majd a 106