Folia historica 24

I. Tanulmányok - Pallos Lajos: Területvédő propaganda Magyarországon 1918-1920.

A népköztársaság és a szabad tót nép című 8 oldalas füzetecske (nem szerepel a táviratilag küldöttek között) azt mondja, hogy a magyar népköztársaságban a tót népköztársaságnak minden kívánsága teljesül és a tót nép nem akar beolvadni Csehországba, mikor szabad köztársaság lehet. A magyar népköztársaság türelemmel és bizalommal várja a tótok elhatározását.

6

6 A tót néphez című röpiratban is arra esik a hangsúly, hogy a szlovákoknak szabadságot kell biztosítani sorsuk intézésére, és se magyar, se cseh elnyomást (30., 31., 87. távirat). A Tót köztársaságot című röpirat (52. távirat) kifejezetten az önálló tót állam mellett propagált, ugyanakkor a A tótságért című a csehekkel szembeni szlovák sérelmek hangoztatásával egyidejűleg amellett érvelt, hogy a földrajzi és gazdasági egymásrautaltság miatt a szlovákoknak jobb volna Magyarország keretei között maradniuk, ahol megőrizhetnék nemzeti jellegüket, és jobban boldogulnának, mint az clcsehcsítés veszélyét magában hordozó cseh államban.

6

7 A románokhoz küldött röpiratok közül a legjellegzetesebb a Román testvérek című, amely a társadalmi átalakulás szempontjából érvelt: a dolgozó nép felszabadult, szocialista és radikális népkormány van uralmon, földosztás következik, vigyázni kell a népnyúzó román bojárokkal. A vendekhez intézett körtávirat (53. és 54. sz. távirat) azzal kezdődik, hogy „A népköztársaság teljesítette a vend nép kívánságait, külön vend vármegye lesz, önálló jogkörökkel" stb., „ezért kérünk, hogy a magyar népköztársasághoz hűségesen viselkedjetek." Aláírók a vend kiküldöttek. A ruténekhez intézett röpiratok az előbbinek szinte hű másai (68. és 80. sz. távirat), csak itt a Népköztársaság nevében a munkások és polgárok az aláírók. „A Magyar Népköztársaság üdvözli a ruténeket, a nép elnyomása megszüntetve, szabadság a ruténoknak, önálló jogok, választójog, szabad nyelvhasználat, legyenek hű polgári a Magyar Népköztársaságnak, ne higgyenek azoknak, akik elszakadásra csábítanak." A német nyelvű röpiratok (69., 70., 73., 74., 75. és 79. távirat) a Magyar Népköztársaság és a német nép közös céljait hangsúlyozza és azzal zárul, hogy „...nem kell elszakadni, dolgozzunk." Az OPB nemzetiségekhez intézett felhívásainak egybehangzó eleme, hogy a most létrejött magyar állam társadalmi berendezkedése alapján alkalmas a más népekkel való együttélésre, autonóm jogokat ad és érdemes a kötelékében maradni. Csak a szlovákokhoz intézett röpiratoknál találunk eltérést, ahol vagy a teljesen önálló szlovák állam mellett érveltek, vagy a magyarokkal való egymásrautaltságra helyezték a hangsúlyt. Az OPB tevékenységének megmaradt dokumentumai között az egyik legfontosabb az OPB ügyvezető elnökétől, dr. Varjas Sándortól a miniszterelnökségre beküldött 1918. december 18-ai jelentés, amelyben mind a tevékenységet, mind az OPB egyéb viszonyait illetően a leglényegesebb adatok lelhetők fel.

6

8 A jelentés kitér a vidéki agitáció jellemzésére, a kibocsátott nyomtatványok közlésére, a terjesztés módjaira, az előkészített új kiadványokra, valamint a pénzügyi kiadásokra. A vidéki agitációról szóló beszámolóból kiderül, hogy a Székelyföld kivételével mindenhova mentek a bizottságtól néhányan, összesen 290 fő. Néhol más szervezetekkel karöltve végezték a munkát, például Békés megyében és Hunyad megyében a Földmunkás Szövetkezettel, Kolozs megyében a propagandát a helyi Nemzeti Tanács vette át, a vend vidékre pedig külön 11 tagú csoport ment. A kibocsátott nyomtatványok (összesen 49 tétel 8778 példányban) többsége (31 tétel idegen nyelvű) valamelyik nemzetiség számára készült. Ezek között van 2 szerb nyelvű is, amely más adatokkal együtt igazolja, hogy az OPB a Délvidéken is tevékenykedett. A terjesztés formáit ajelentés részletesen előadta: agi66 MNM TT röplapgyűjteménye ltsz.: 1577/1958. 67 MOL К. 26 MF 1918. XLI. t. 6397. sz. 68 Uo. 45