Folia historica 24

I. Tanulmányok - Pallos Lajos: Területvédő propaganda Magyarországon 1918-1920.

tátorok útján, valamint helyi szervek, bizalmi emberek, vasutasok, beszerzési vállalatok által, postai úton, helyi elöljárók, „az intelligens lakosság útján" és sürgönyi úton. A jelentés kitért az előkészületben levő nyomtatványokra is: román röpiratok, magyar nyelvű plakátok és kisebb röpiratok a munkához kezdés érdekében és egy székely akció kapcsán. Tervbe vették egy újság megjelentetését a magyar parasztság számára és egy felvidéki szlovák nyelvű, valamint egy román nyelvű lap indítását is. Ezenkívül körülbelül 50 vidéki lapot óhajtottak megnyerni céljaiknak. A különféle feladatokra szánt kiadások (vidéki agitáció, pályaudvari agitáció, nyomtatványok előállítása, írói tiszteletdíjak és irodai kiadások) összesen 613 056 koronát tettek ki. A jelentés végén az OPB anyagi támogatásért fordult a kormányhoz. A miniszterelnökségi I. ügyosztály a jelentés alapján a következő véleményt küldte a miniszterelnöknek: az OPB a kitűzött célját, a nép megnyugtatását, a nemzetiségi egyetértés és a magyarság iránti rokonszenv visszaszerzésének propagandáját igyekezett megvalósítani. A jelentéshez csatolt röpiratokból úgy tűnik, hogy a bizottság működése megegyezett az uralkodó princípiumokkal, kivéve a Tót köztársaságot című kiáltványt, amelyben kiemelte a Magyarországtól való elszakadást, mint politikai célt és a Mit akarunk? című kiáltványt, amely a szocialista rendszer megvalósításáról szólva pártpolitikai célokat szolgál. A felirat ennek ellenére javasolja a propaganda folytatását. A kitűzendő célokat illetően azonban a következő megjegyzéseket tette: „a napról napra nagyobb terjedelmű megszállás a propaganda akció egyik legfontosabb területe a magyar népköztársaság területi egysége és az ország területén lakó különféle nemzetek között létrehozandó megértés és békéért folyó propaganda előtt bocsátotta le sorompót." Ezért a propagandaakció a megszállott területeken még intenzívebben volna folytatandó, másfelől a magyar impérium alatt maradt területen az ország területi jogainak fel nem adását hangsúlyozó propaganda válna szükségessé. Az OPB-hez intézett átirat december 28-án kelt tervezete a fentiekkel összhangban köszönet helyett csak elismerést irányozott elő — végül mégis köszönőlevél ment — és a pártpolitika-mentes agitálást ajánlotta a bizottság figyelmébe. Az anyagiakra vonatkozó kérésre reagálva pedig némi támogatás kilátásba helyezésével egyidejűleg gyűjtési akciót engedélyezett.

6

9 Az OPB november-decemberi tevékenységének megítélésében két adatra hívom fel a figyelmet. Az egyik Jászinak az a megjegyzése a december 1-jei minisztertanácsi ülésen, hogy az agitációval a szlovákok körében elkéstünk, mert például nincs 4-500 szlovákul tudó alkalmas ember.

7

0 Ehhez képest az OPB az egész vonalon mindössze 290 agitátorral dolgozott. A másik adat pedig az OPB imponáló mennyiségű nyomtatványanyagának az értékét kérdőjelezte meg: Jászinak egy felvidéki szabadkőműves társától érkezett leveléből kiderül, hogy „nem akad sem Turócban, sem Liptóban egyetlen főbíró vagy közjegyző, aki ezeket a plakátokat ki merné ragasztani..." ez „...életveszélyes feladat."

7

1 A nemzetiségek megnyerésére irányuló propaganda 1919. január-március Jászi Oszkár az 1918. december 18-i minisztertanácsi értekezleten véglegesen leszögezte, hogy „lehetetlen megegyezni a románokkal és a tótokkal, viszont úgy tűnik, hogy a megegyezéses béke diadalt fog aratni" és ezért „...támogatni kellene a különböző parciális nemzetiségi mozgalmakat, a keleti tótokét, a székelyekét, ha nem is nyíltan, de kellő erővel támogatva..." A minisztertanács megmaradt korábbi koncepciójánál, miszerint propagan69 Uo. és a köszönőlevélhez 1. MOL К 26 ME 1918. XL1. t. 5899/4. 70 MOL К 27 ME Mt. jk. 71 Hajdú T. i. m. 166. 46