Folia historica 23/2

Balajthy Katalin: Egy magyar értelmiségi román földön

vát,

6

7 mindig kivéve részüket a közterhekből;

6

8 ezt a megállapítását is valószínűleg egy a magyarság moldvai múltját lekicsinylő nézet ellenében teszi. Mi teljesül várakozásából, amelyet 1837-38-ban írt müveihez fűzött? A Társalkodóban megemlíti, hogy terjedelmesebb első munkájának publikálásával kellő „tehetősség" híján meg sem próbálkozott; ha ez a megjegyzése az akadémiának szánt tartózkodó felajánlás volt, nem kapott rá választ. Második írása megjelenik ugyan a Társalkodóban, ám nem éri el vele fő célját: nem kerül kapcsolatba a Tudós Társasággal.

6

9 Harmadik műve, az Észrevételek, kifejezett kívánsága ellenérc is kéziratban marad, és végül minden visszhang nélkül temetődik el 150 évre az akadémiai levéltárban. A kétségtelen kudarc magyarázatát pályatársának, Kónya Koméi gorzafalvi papnak a Szionban 1838 őszén álnéven megjelent levele,

7

0 annak egészében inkább kedvezőtlen hazai fogadtatása adhatja meg számára. Konzervatív részről a moldvai magyar törekvések megítélésében nincs nyoma annak a türelemnek, amelyet egyébként a hazai nem magyar nemzetiségi mozgalmakkal szemben tanúsítanak:

7

1 konzervatív lapok, a Hirnök és maga a Szion is hazugsággal,

7

2 vagy éppen politikai célzattal: nemzetiségi izgatással vádolják meg a szerzőt,

7

3 amikor az a csángók anyanyelv-használatának egyházi korlátozásáról és a hívek nyelvi jogaiért kiálló magyar papoknak az olaszok általi üldöztetéséről ír. A levél egyébként nemzetközi visszhangot is kelt: a Szion egy évvel később közli a római Propaganda nyilatkozatát, amely sommásan szintén hazugnak bélyegzi az ismeretlen papot.

7

4 Az általános hitetlenséget egyrészt az a körülmény magyarázza, hogy - a missziói vezetés elzárkózó politikája, illetve a Magni prefektus leveléhez hasonló tudatos dczinformációk következtében kevés a hiteles adat a csángók egyházi viszonyairól. Másrészt sokaknak bizonyára vallásos érzületük sem engedi, hogy higgyenek a mégiscsak szivárgó hihetetlen híreknek, amelyek azt igazolják, hogy ,,a' maga pásztora háborút indított juha ellen",

7

6 és amelyek így terhelőek a misszió vezetésére, de közvetve magára a hittérítőket kiküldő római Propagandára nézve is. így kerül Kónya, valódi szándékaitól, politikai nézeteitől függetlenül, sőt azokkal talán éppen ellentétesen, a liberális zavarkeltés, a kétes politikai szándékok gyanújába. Petrás majd a maga Feleleteive 1 kapcsolatban is hasonló magyarországi reakcióról értesülhet, amikor Döbrentei beszámol neki egy pesti katolikus pap „gondolatlanul ki ejtett", sőt „gyalulatlan" megjegyzéséről művét illetően.

7

7 A liberális sajtó ugyanakkor kiáll a megtámadott Kónya mellett: a Társalkodó újraközli a levelet,

7

8 a Figyelmező munkatársa pedig megjegyezi, hogy lapja a közelmúltban hiteles kezekből három moldvai tudósítást is kapott, amelyek mindenben megerősítik az ismeretlen pap szavait.

7

9 Mégis, alkalmanként itt is érzékelhető bizonyos tartózkodás. Kónya 1839-ben írt második, a korábbinál is vaskosabb vádakat tartalmazó művét

8

0 a címzett, Schedel Ferenc nem továbbítja a szerző által megjelölt laphoz, a Szionhoz vagy a Társalkodóhoz. Az ilyen erősen kritikus hangvételű írások mellőzésének okát a Figyelmező szerkesztője az egyik közöletlen maradt moldvai tudósítás kapcsán adja meg, ez tudniillik „fájdalmas kifakadásaival bizonyos conventionalis korlátokon túl megyen".

8

1 Alkalmanként magukban a szerzőkben is tudatosul e konvenciók léte: Kónya például felhatalmazza Schedelt, hogy említett második írását „igen érzékenyül" tett állításai miatt nyomtatásban szükség szerint megpróbálja „modificálni".

8

2 Úgy látszik tehát, hogy a nyomasztó egyházi tekintély miatt alkalmanként még annak a szük liberális értelmiségi rétegnek is kényelmetlenek a tragikus moldvai hírek, amely helyzeténél fogva pedig meggyőződhet a hitelükről.

8

3 Mindenesetre tény, hogy jelenleg összesen 16 olyan, a csángók helyzetét tárgyaló levélről és egyéb írásról tudunk, amely a 19. század második negyedében moldvai magyar értelmiségiek, főként papok kezéből jelentős társadalmi súlyú magyarországi címzettekhez eljutott;

8

4 és bár ezek közül öt bizonyosan,

8- még néhány pedig valószínűleg közlésre volt szánva, mégis csak 68