Folia historica 23/2

Balajthy Katalin: Egy magyar értelmiségi román földön

tatását igazolja az a tény is, hogy magyar pályatársai és a hazai utazók előtt Petrás az 1840-es években tekintélynek számít a csángókkal kapcsolatos kérdésekben.

4

9) Utjának tapasztalatai egy olyan misszionáriusi programban összegeződnek, amelyben a fiatal pap szorosan vett hivatali kötelmein túl vállalja hívei nyelvi és művelődési érdekeinek képviseletét is, hiszen ők „nincsenek el készülve hogy ügyöket védhetnék".

5

0 Legelső írásával, majd tanulmányútján megalapozott tudósításaival - Társalkodó-bcli levelével, az Észrevételekkel és később Feleleteivel - végső soron az a célja, hogy a magyarországi tudományos közvéleményt tájékoztassa a csángók helyzetéről, s ezzel cselekvésre indítsa az érdekükben. Az 1841 és 1845 között Döbrentcihez írt leveleiből süt a bizalom: a reformkor magyar nemzeti mozgalma elhat Moldvába is, hogy megtartsa őket vallásukban és nemzetiségükben. Tudjuk, hogy az 1830-40-es évek magyar utazóit szinte sokkolják a csángók feudális elnyomásáról és a még főként az olasz klérus által erőltetett romanizálásáról szerzett tapasztalataik. A puszta megfigyelés néhányuk számára kevés: Jemey János felhívást intéz a magyar földbirtokosokhoz a csángók áttelepítése érdekében,"

1

1 Jablonczy Ignác pedig a moldován bojárok közt agitál,2 nyilván ugyancsak az ő sorsukon javítandó. Petrás és a csángók iránt elkötelezett néhány helyi magyar értelmiségi viszont e kapkodó (és ami a Jerneyét illeti, csaknem diplomáciai következményekkel, a magyar papok kiutasításával járó) akciók helyett nyelvi-művelődési programot fogalmaz meg a csángók számára: eszerint az olasz klérustól független anyanyelvű elemi iskolázás alkalmas volna arra, hogy ezt az addig minden rendszeres oktatást nélkülöző népcsoportot megtartsa és megerősítse nemzetiségében, egyszersmind enyhítve társadalmi kiszolgáltatottságát. Mivel az ügyben elkötelezett értelmiségiek magukat kevésnek, a csángókat pedig túl öntudatlannak és szegénynek tartják az önálló cselekvésre, politikai színt soha nem öltő törekvéseikhez Magyarországról várnak segítséget. Csángók egy nagyobb csoportjára vonatkozóan ilyen kérés először az 1820-as évek közepén fogalmazódik meg a részükről: 1824-ben Pap Sándor forrófalvi lelkész a falujában nyitott és a reménye szerint néhány más nagyobb csángó községben alapítandó iskolába Erdélyből vár tanítókat.

5

3 Az 1830-as évek végén Viola József és Petrás Ince is Magyarországról remél segítséget a csángók közötti magyar nyelvű elemi oktatás megszervezéséhez. A moldvai magyar értelmiség a pesti akadémiához köti a programját: egyrészt nyilvánvaló számukra a Tudós Társaság jelentősége a hazai nyelvi-művelődési törekvésekben; másrészt az akadémia az egyetlen magyarországi intézmény, amely - utazóival, levelezésével, később két könyvküldeményével - az 1830^4-0-es években jelen van Moldvában.

5

4 A Tudós Társaság az 1830-as évek második felében meginduló csángó kutatások ösztönzője: Gcgő Elek és Jcrney János az ő utasításaival és erkölcsi támogatásával utazik; elkötelezettsége e munkálatok iránt olyan köztudomású, hogy moldvai olasz papok a maga kedvére utazó Jablonczy Ignácot is a pesti akadémia „emissáriusá"-nak tartják.

5

5 Petrás szintén a Tudós Társaságnak szánja Moldvában gyűjtött adatait. A Társalkodóban arra kéri levelének formális címzettjét, Hclmeczy Mihályt, a folyóirat szerkesztőjét, hogy közölje írását az akadémiával. Utóirata szerint következő művét, az Észrevételeket is egy bizonyos szerkesztőnek, véleményem szerint szintén Helmcczynek küldi cl, de végső soron ezt is „az egész Magyar hazának és a magyar Academiának" írja.

5

6 Két írása hiánypótló lehetne, hiszen a kortárs magyar értelmiség ismeretei a csángók egykorú helyzetéről gyérek és nem is a legfrissebbek. 1807 tavaszán a Bocskor István beszámolójára figyelő pesti társaság csak Zöld Péter székely pap 1783-ban megjelent, de az 1760-as évekbeli állapotokat tükröző moldvai jelentésével vethette össze a hallottakat,

5

7 és az aktuális ismeretek még harminc évvel a Bocskor előadása után is hiányoznak. Jellemző, ahogy 1838-ban az akadémia nagyjai - Vörösmarty, Bajza, Bugát Pál és mások - hitelt adnak 66