Folia historica 23/2

Balajthy Katalin: Egy magyar értelmiségi román földön

a tanítás 1837 július vcgi befejezése és missziójának kezdete (a rendi névtárak szerint 1839) között semmit sem tudunk; egy moldvai utazás részben kitölthette ezt az időt. Ennél a valószínűségnél nyomatékosabban utal Petrás szerzőségére az a tény, hogy a levél írója ugyanazt az N - z - betűkombinációt használja álnévként, mint ő az Észrevételekben. Más vonatkozások Feleleteivé kötik össze a levelet: a két mű tudniillik a csángó folklórnak ugyanazt a szűk töredékét ismeri. Ott Petrás egy menyasszony-búcsúztatón kívül nem tud a szöveges folklór más jelenségeiről, sőt kifejezetten állítja azt, hogy a csángóknak nincsenek dalaik; itt a levél szerzője „menyekzői 's más mulatságos szokás"-ok (és talán egy eredetmonda) mellett nem említ dalokat a csángó népélet főbb mozzanatait érintő tudósításában. Ez a megszorító felfogás pedig nem csak mai tudásunk fényében meglepő, hanem gyökeresen eltér az egykorú hazai tudományosság álláspontjától is, amely gazdag és sajátos magyar folklórt remélt Moldvából. A két mű mögött a csángóknak az énekléshez való különös viszonyáról való azonos személyes tapasztalat áll. Az éneklés említett papi tilalma tudniillik bizonyos gátlást alakíthatott ki a mélyen vallásos csángókban, s ez azután nem csak egyházi személyek, hanem bárki idepen jelenlétében, sőt maguk között is érvényesült. Ahogy egy utazó írja a 19. század végén: „Úgy énekelnek, mintha félnének".

4

5 A levél Petrás 1841-ben írt, eddig első nyomtatásban megjelent munkájaként számon tartott Feleleteinél három és fél évvel korábbi keletű, tehát pályájának eddig ismeretlen, a Döbrenteivel való ösztönző találkozást megelőző szakaszából való. Szerzőjének ez időbeli írói-publicistai munkásságához önnön tényén túlmenő adalékot is jelent: utalásaiból ugyanis körvonalazódik Petrás feltehetően legelső müve, melyet ,,a' moldovai magyarok' eredetéről, szokásaikrul 's viszonyaikrul" írt, és amely kéziratban maradt s utóbb elkallódott.

4

6 Ez a „több ivre" terjedő munka 1837 októberében, a Társalkodónak szánt levél megírásakor már a készültség egy bizonyos komoly fokán állhatott, hiszen kiadásától a szerzőt csak a „tehetősség" hiánya tartotta vissza. A csángók aktuális helyzetének bemutatása mellett hangsúlyos lehetett a mű történeti, a népcsoport származását és nevének eredetét tárgyaló része is. Ez szóbeli forrásokon, az „élő szón" és a „szájszerinti hagyományon" alapult: bár Petrás tudott bizonyos magyar érdekű oklevelek létezéséről Moldvában, nem használhatta fel őket, mert ahogy nyilván a nép bizalmatlanságára utalva írja, „az illy levelekhez itt nehezen juthatni". Ha tehát a csángó tárgyú irodalmat jól ismerő Petrás első műve érdemi újdonságának tartja ezt a részt („Csángó ... melly nevezetnek ... én némelly töretlen nyomaira akadtam"), véleményem szerint azért lehet, mert egy saját gyűjtésű csángó eredetmonda feldolgozásával írta. Harminc évvel később majd a Szent László Társulat Klézsére látogató utazóinak elmond egy ilyent a kunok ellen harcoló Szent László király megsegítésére csángó ('csengő') lószerszámmal és fegyverrel érkező moldvai magyarokról;

4

7 talán ez volt az, amelyet 1837-ben lejegyzett,

4

8 elsőként a monda felgyűjtői között, és valószínűleg elsőként a maga gyűjtői pályáján is. A levél másik, Petrás életművét érintő fontos adaléka éppen ez, hogy tehát már ekkor, az 1830-as évek végén, a Döbrenteivel való 184 l-es találkozása előtt, tőle függetlenül is folytatott gyűjtést a csángók között. Folklór- és népnyelvi gyűjtést egyaránt: a Társalkodóból tudjuk, hogy az említett mondán kívül lejegyzett egy „módjok szerint" való „beszélgetést" is. A levél a szerző eddig ismert élcttényeit egy 1837 őszi moldvai utazással egészíti ki. Petrás az 1838. április 10-én kelt Észrevételekben mint „hivatalbeli törvényes elöljáró"-járól ír Carolus Magni missziói prefektusról; eszerint nem 1839-ben lépett a misszió kötelékébe, ahogy a rendi névtárakban áll, hanem korábban, 1837 őszén vagy telén, esetleg a következő év elején. Utazásának, amelyre tehát közvetlenül missziójának megkezdése előtt került sor, lélektani indítéka az a szándék lehet, hogy hosszú távollét után hazatérve friss tapasztalatok alapján ismerje meg működésének színhelyét. (Pályakezdő éveinek ezt az alapvető indít65