Folia historica 23/2

Balajthy Katalin: Egy magyar értelmiségi román földön

hátramaradását panaszolja 2

0 egy évvel később pedig „helytelen"-nek minősíti a maga írott magyar nyelvét.

2

1 A moldvai magyar klérus a csángó kutatások szempontjából kedvező helyzetben van, hiszen állandóan a „terepen", a nép között él: közülük többen olykor 20-30 évig működnek a misszióban, s a paphiány miatt gyakran rendeltetve új állomásra 7-8 faluban is szolgálnak egymás után. Mégis, az említett sokféle külső ok és belső gátlás miatt magyar lelkészek csak kivételesen fordulnak hivatásukon túlmutató érdeklődéssel csángó híveik felé. Az 1803-tól misszionáló világi pap, Bocskor István (? - 1815 u.),

2

2 egyetlen ismert ide vágó megnyilatkozásában híveinek hitbeli érdekeit éppen mondandója néprajzi és statisztikai hűségének rovására hangsúlyozza. Bocskor, aki 1807 elején Bécsbe utazik, hogy a pápai nunciusnál magyar papokért folyamodjék a misszió számára, hazatérő útjában Pesten Kulcsár István szerkesztő, Horvát István, a későbbi történész, Fcrenczy János jurátus és mások előtt előadást tart a csángókról. Hogy jelentékenyebbnek tűnjenek, akiket képvisel, kegyes csalással él: számukat hatalmasan felnagyítja, legalább félmillióra teszi, és elhallgatva egyik nagy néprajzi csoportjukat, a székelyes csángókat, kijelenti, hogy a moldvaiak mind „igazi ó, régi fajú Magyarok, nem Erdélyből való maradékok".

2

3 Az a néhány írás, amellyel moldvai magyar papok a 19. század első felében a csángók ügyét a magyarországi nyilvánosság elé viszik, Petrás Ince később említendő műveit kivéve nem utal történeti, néprajzi vagy nyelvészeti érdeklődésre, hanem - általában egy-egy konkrét ügy kapcsán - az olasz klérus romanizáló törekvéseiről tudósítva a csángók vallási és nemzetiségi érdekeinek védelmében emel szót. Ilyen a gorzafalvi Kónya Kornélnak a Szion című pesti katolikus lap hasábjain 1838-ban megjelent közleménye,

2

4 valamint két másik, kéziratban maradt tudósítás az 1830-as évek végéről: egy ismeretlen magyar papnak a Figyelmező szerkesztőségébe küldött jelentése,

25 és Kónya második müve, amelyet a Szionnak vagy a Társalkodónak szánt.

2

6 Keveset tudunk arról, hogy az 1830-as évek közepén kint működő 8-10 magyar pap hogyan fogadja a csángók iránti tudós érdeklődés megnyilvánulásait. Az adatok olykor támogató magatartásra utalnak: 1836-ban például Pap Sándor (1783-1842) tatrosi lelkipásztor hívja fel a magyar régiségeket nyomozó Gegő Elek figyelmét a moldvai magyarság 1646-ban készült összeírását tartalmazó Bandinus-kódexre.

2

7 Tudunk azonban elutasításról, nyílt ellenségességről is. 1844-ben történt, hogy a „jámbor és szánandó" Finta Pongrác (1778-1849) öreg bogdánfalvi pap, nem értve meg a hasonló kutatásokban járó másik utazó, Jerney János szándékait, a háta mögött csavargónak nevezi a tudóst.

2

8 E két véglet között mégis a közömbösség lehet a legjellemzőbb a magatartásukra. Ebben a tekintetben figyelemre méltó tény, hogy moldvai magyar klerikusok igen csekély részt vesznek a csángó folklórnak az 1830-as évek végén kezdődő felgyüjtésében. Míg Magyarországon és Erdélyben gyakran a falusi értelmiségből, a papok, kántorok és tanítók közül kerülnek ki az első gyűjtők, a moldvai magyarság között ez másként alakul. Egyrészt a már említett okokból, másrészt azért, inert a missziói vezetés magyarellenes elfogultsága és románosító törekvései kifejezett tiltás nélkül is az ilyen érdeklődés ellen hatnak. És bár a kutatást és a gyűjtést valóban nem tiltják, ezek lehetséges tárgyának, a magyar nyelvnek használatát,

2

9 illetve a csángó folklór egyes jelenségeit: a fiatalságnak az éneklésre való legfontosabb alkalmat jelentő fonót,

3

0 sőt esetenként a táncot, a mulatságokat viszont igen, és van példa a viselettel kapcsolatos tilalmakra is.

3

1 Ez tehát a háttere annak, hogy az 1836-ban csángó népdalok gyűjtésével is megpróbálkozó Gegő Elek rosszallóan állapíthatja meg az említett két lelkészről, Pap Sándorról és Finta Pongrácról, és egy harmadik egyházi személyről, Petrás Ferenc (7-1843)

3

2 forrófalvi kántoiról, hogy „30 év alatt efféle nem ötlött eszökbe" 3

3 Bár Papék megígérik, hogy a jövőben „hiv nyomozást" tesznek a csángó folklór és nyelvjárás ügyében, nem tudunk arról, hogy valóban folytattak volna ilyen gyűjtést. 63