Folia historica 23/2

Balajthy Katalin: Egy magyar értelmiségi román földön

Később a 19. század második felében és a 20. század elején kint működő összesen 21 magyar pap között is kivétel lesz az olyan, aki lejegyez legalább egy-két csángó népdalt.

3

4 Rendszeres folklórgyüjtő csak egy van közöttük, aki a magyarországi tudományosságtól való csaknem teljes elszigeteltségében is jelentős életművet hoz létre: az 1830-as évek végétől 1886-ig Moldvában működő Petrás Ince János újságíró, folklorista, nyelvész, a misszióban előbb pusztinai, majd klézsei pap. A csángó születésű fiatalember kantai gimnáziumi tanulmányai után 1830-tól Nyírbátorban folytat filozófiai stúdiumokat, 1832-től pedig Szegeden, majd 1834-től Egerben hallgat teológiát.

3

5 Jó nevű erdélyi és magyarországi iskolákban szerzi tehát irodalmi és történeti ismereteit, amelyekért Jerney János 1844-ben majd „tudományos miveltségü" férfiúnak mondja,

3

6 és amelyek megalapozzák későbbi nyelvészcti-folklorisztikai munkásságát. Már misszionáriusként találkozik 1841 júliusában Döbrentei Gáborral; tőle ösztönözve írja meg a Tudománytár 1842. évi folyamában megjelenendő kétrészes népismereti dolgozatát Döbrentei Gábor ' kérdései s Petrás Incze 'feleletei a' moldovai magyarokfelöP

1 címmel. 1841 -ben kezdődő és megszakításokkal haláláig tartó népköltészeti és népnyelvi gyűjtőmunkájának eredményei 1842-ben szintén a Tudománytárban, majd 1874 és 1917 között a Magyar Nyelvőrben látnak először napvilágot, feljebbvalóinak várható rosszallása miatt álnéven. Életművének egy további jelentős részét halála után csaknem száz évvel, 1979-ben publikálja Domokos Pál Péter: az 1838-ban álnéven írt Észrevételek a ' Moldovai Magyarok ügyében című munkáját,

3

8 ezt a csángókat anyanyelvük egyházi és iskolai használatában korlátozó olasz missziói vezetés elleni vádiratot, valamint 1841 és 1886 között keletkezett, népköltési, iskola- és missziótörténeti adatokban gazdag levélhagyatékának túlnyomó részét,

3

9 benne az 1844^15-ben a csángók helyzetéről a magyar országgyűlésnek és az akadémiának névtelenül írt négy jelentéssel.

4

0 Leveleiből tudunk két terjedelmesebb kézirati müvéről is az 1840-es évek első feléből: az egyiket a csángó nyelvjárásról, a másikat — latinul - a katolikus vallás moldvai történetéről írta. Gazdag és sokszínű életművét az alábbiakban szeretném kiegészíteni kilenc sajtólcvéllel, amelyek magyarországi lapokban jelentek meg álnéven 1837 és 1847 között, és amelyek szerzőjének őt tartom. 2. Az első levél, amely történeti és néprajzi utalásai mellett a katolikus misszió felelősségét felvető sötét képet ad a moldvai magyarság egykorú gazdasági-társadalmi és műveltségi viszonyairól, a Társalkodó 1837. évi folyamában jelenik meg A' moldovai magyarok' jelen sorsa címmel.

4

1 N - z —. jegyű szerzője az év október 15-én a moldvai Galacról keltezi levelét, miután előbb bejárta az országot. Úgy számolhatunk, hogy útja legalább egy hónapig tartott;

4- ha azonban meggondoljuk, mi mindent végzett ezalatt - valószínűleg járt a nyámci ortodox kolostor levéltárában, tanulmányozta a börtönviszonyokat, néprajzi és nyelvi gyűjtést folytatott megengedhetjük, hogy ennél akár tovább is. Leveléből úgy látszik, hogy jól ismerte a moldvai misszió belső ügyeit, tehát egyházi személy lehetett, valószínűleg pap; mivel azonban körülményei lehetővé tettek egy ilyen hosszabb utazást, feltehetőleg nem tartozott a misszió kötelékébe. A kint szolgáló, híveik számához képest mindig nagyon kevés magyar misszionárius ugyanis kénytelenül örökös munkában van;

4

3 1 841-ben pusztinai lelkészként majd Petrás Ince is arról panaszkodik, hogy terhes hivatala miatt alig tud kimozdulni plébániájáról.

4

4 1837 nyarán és őszén azonban Petrás - és a század első felében a misszióval kapcsolatba kerülő magyar papok közül csak ő - olyan átmeneti helyzetben él, amelyben lehetséges egy ilyen utazás. Miután 1836. szeptember 17-én Egerben pappá szentelik, az 1836-37-es iskolaévben a moldvai határszélen fekvő kantai minorita gimnáziumban tanít. Életének tényeiről 64