Folia historica 23/2

Balajthy Katalin: Egy magyar értelmiségi román földön

Balajthy Katalin Egy magyar értelmiségi román földön Petrás Ince ismeretlen moldvai tudósításai, 1837-1847. 1. A 18. század végén megélénkülő őstörténeti érdeklődés ráirányította a figyelmet azokra a magyar nyelvű népcsoportokra, amelyek nagy múltjához nem fért kétség, így kultúrájuk és nyelvjárásuk eleven jelenségeinek vizsgálata a kortársak várakozása szerint a magyar őstörténet megválaszolatlan kérdéseire adhatott feleletet. A legősibb magyaroknak tartott székelyek mellett ilyenek voltak a palócok és a csángók is. Ám amíg az előbbiek nyelvjárása már a 19. század elejétől fogva több kutató figyelmét is magára vonta, addig az országhatárokon kívül élő csángóké sokáig jóformán ismeretlen maradt.

1 Az 1810-cs évek végén mintegy negyvenezres moldvai magyarság túlnyomó részét alkotó csángók akkor kerültek a szakirányú érdeklődés homlokterébe, amikor az 1830-as évek közepén nyilvánosságra jutott egy velük kapcsolatos nyelvemlék, az egy a moldvai Tatroson 1466-ban készült bibliafordítást tartalmazó Müncheni Kódex. Az itt feltűnő nyelvjárási sajátosságok - amelyekre Bugát Pál a dialektust lokalizáló új szót is alkotott, a moldmagyari- a kortársak számára a csángók ősi eredetének bizonyítékát jelentették. A „rokonnyelv" iránti őstörténeti indíttatású érdeklődés aztán magától értetődően terjedt ki a népcsoport egykorú gazdasági-társadalmi helyzetére, egyházszervezeti és művelődési viszonyaira is. Az Attila hunjai, a honfoglalók vagy a kunok leszármazottainak tartott csángó etnikum és hazája, a történelmi köztudat szerinti Etelköz így az addigi, írott forrásokon alapuló kutatás és alkalmi tudósítások után a 19. század második negyedében többé-kevésbé rendszeres helyszíni kutatómunka tárgya lesz. Gegő Elek, ,,a' mi etclközi Columbusunk",

3 1836-os útjáról 1838-ban jelenteti meg könyvét.

4 A Vaskapu áttörése, a dunai hajózás megindulása fokozza az érdeklődést Moldva iránt, s ezután megszaporodnak az utazások. Jerney János 1844-45ben egy évet tölt el a csángók között és Oroszországnak az egykori Lcvédiával azonosított déli részén; nyelvészeti, történeti, földrajzi és régészeti kutatásairól folyamatosan tájékoztatja a hazai tudományosságot,

5 eredményeiről pedig 1851-ben publikálja kétkötetes nagy művét.

6 Jerncyvcl egy időben indul Moldvába egy Szentgyörgyi nevű erdélyi tudós, akinek személyéről és kinti működéséről nem találtam adatokat, valamint Jablonczy Ignác újságíró, aki statisztikai adatokat gyűjt a csángók helyzetéről,

7 és aki majd 1848 tavaszán teszi közzé úti vázlatainak csángó vonatkozású rövid első részét.

8 Az 1840-es évek végén aztán politikai indíttatású érdeklődés is mutatkozik a csángók iránt. Ennek szempontunkból legjelentősebb dokumentuma 1848 nyarán íródik, amikor Szőllősy Nagy Ferenc a belügyminisztérium megbízottjaként Moldvában jár, többek között azért, hogy a csángók Magyarországra telepítésének lehetőséeét megvizsgálja,

9 s észrevételeiről jelentésben számol be Szemere Bertalannak.

1

0 A moldvai magyar értelmiség - néhány orvos, gyógyszerész és mérnök, mind erdélyi vagy magyarországi betelepülő - nem tart fenn számottevő kapcsolatot az őshonos, csaknem kizárólag földművelő csángókkal, és kutatásukba sem kapcsolódik be. Kivétel közöttük a marosvásárhelyi születésű Viola József, Sturdza fejedelem orvosa, több moldvai magyar falu földesura, aki levelező taggá választása után, 1838-39-ben háromszor is jelentést tesz a Magyar Tudós Társaságnak a csángók helyzetéről," és akinek nevéhez 1840-ben az első hazai csángó népdalközlés fűződik.'- Azt is tudjuk róla, hogy új hazájában magyar érdekű oklevelek után kutat, s bár többnyire eredménytelenül,

1

3 1842-ben „némü érdekes irományokat" mégis küld a pesti akadémiának.

1

4 Végleg nem telepszik meg kint, de sokáig lakja Moldvát 61