Folia historica 23/2

Szoleczky Emese: A huszti vár ábrázolás-történetéhez

Határesetnek számít a Simonchich Ince

6

1 munkájának

6

2 egyik lapján helyet kapott szövegközi ábrázolás. Freyheit, Vincentius: A huszti vár, 1803. - OSZK Kézirattár Quart. Lat. 273. 33. p. Színezett vízfestmény - 22x15 cm. Felirata: „ARX HVST. Pinxit Vincentius Freyheit, 3

u

m in annum Grammaties Alumnus, annorum 14

m, anno 1803°." A fiatal papnövendék meglehetősen érdekes keretet adott a vár egyébként valósághű, helyismereten alapuló ábrázolásának. A kompozíció három részre osztható. - Középső része a vár letarolt hegyének platóján elhelyezkedő várat mutatja be (4x2,5 cm), mindösszesen egyetlen fát ábrázolva a várhoz vezető út mentén. A gondos, finom, részletábrázolásra törekvő rajzon jól kivehető a kapubástya, az alsóvár külső falai mentén álló épület-együttes tetőszerkezete, a középső kapu maradványaként szolgáló kétszintes épület, a bástyák fiatornyai; könnyen azonosítható a felsővár kapuzata, a félköríves torony, a palota-együttes a barokk tetözetű, kereszttel díszített toronysapkával, a Névtelen-bástya és a Ferdinánd-bástya a ráépült szintekkel, kúpos tetőszerkezettel, rajta csillaggal. Szövegközi utalásból nem derül ki, vajon egy régebbi állapot „visszaálmodásával" van dolgunk; esetleg az ifjú régi, előttünk ismeretlen rajz nyomán készítette müvét - ez tűnik elfogadhatóbbnak — , vagy valóban ennyire épen maradt, majd fél évszázaddal az 1766-os tűzvész után is a tetőzet? A rajz két oldalán egy-egy szál vadvirág „hever". - Az alsó rész csupán három, a lapközéphez és így a rajzhoz képest is kissé esetlenül aszimmetrikusan elhelyezkedő vadvirágot ábrázol. - A felső részt egy rózsaszál koronázza, két oldalán és azok alatt egy-egy vadvirág, a vár megnevezését tartalmazó felirat felett, arra szinte ráültetve érdekes rajzot találunk: szárnyas, bíborleples talán a Hírnevet, Fámát szimbolizáló - nőalakot, aki két dobverőt tart, előtte a felhőn üstdobok. Itt is tetten érhető a tagadhatatlanul tehetséges diák gyakorlatlansága: a nőalak feje a rózsa levelébe lóg bele, a felhő alsó csücske szinte rátelepszik a HVST feliratra. * * * Az előző ábrázolást időben alig, művészi kvalitásban messze meghaladja a Habsburg-dinasztia szolgálatában álló, elismert osztrák tájképfestő alkotása. Jaschke, Franz

6

3: Iluszt. A várkastély és a helyiség látképe, 1810. — Bécs, Österreichische Nationalbibliothck, Handschriftcnsammlung, Camera Praefecti. 3. Codex Vind. Min. 80. No/fol. 46.

6

4 - Gouache. - 62,2x43,8 cm. - Felirata a hátlapon: „Ruin der alten Bergfestung I luszth in Ungarn nach der Natur gezeichnet von Fr. Jaschke im Jahr 1810."- Szignálva jobbra lent: „Fr. Jaschke fe." A kép a várat úgy ábrázolja, ahogy a hegyre felérkező valaha először megpillanthatta.

65 A düledező, időmarta kapubástya, a fölé emelkedő Névtelen-bástya és a Ferdinánd-bástya oldala néhány év eltéréssel azt az állapotot vetíti elénk, amely 1825-ben Kölcsey Ferenc figyelmét és képzelőerejét is megragadta. Az impozáns romok még majdnem épek; a felsővár nagy épülettömeget sejtető falai épp csak enyészetnek indultak, az egyes építészeti elemek, a kváderkövezés gyönyörűen kivehetőek a meg helyenként ép oromzatú bástyákon. Az idő vasfoga egyelőre csak a kapubástyán érhető tetten, amelynek fedetlen, csorba falaiban már megkapaszkodtak az első bokrok. A hegyoldal növénytakarója egyébiránt minimális, ennek következtében a felérkező pompás kilátást nyer az alant csendesen kanyargó Tiszára (amelynek íve szinte megismétlődik a várhoz kanyargó útéban) és a beletorkolló Nagyág folyóra, valamint az ún. huszti kapura. A látványt a túlpart hegyei zárják le lágy vonalukkal. Csupán a vártól messzebb, a kép bal sarkában áll egy gyér lombozatú fácska, egyik törzse csonkán, kopáran. - A festmény előterében álló, a kilátásban gyönyörködő polgári ruhás, botra támaszkodó férfi, aki két társa, öltözetük alapján helyi nemesek kézlengetéssel kísért 29