Folia historica 23/2
Szoleczky Emese: A huszti vár ábrázolás-történetéhez
magyarázatát hallgatja, feltehetőleg magát Rainer főherceget vagy a művészt ábrázolja. Az út mentén egy szikladarabon elemózsiáskosárral két paraszt-kísérője üldögél, a harmadik a vár bejáratánál lépdel. - A staffázsfigurák itt már lényeges elemei a kompozíciónak, meggyőzően és szemléletesen bizonyítják, hogy nem zord katonai objektumot, hanem — a visksajáni fürdőt felkereső Kölcseyhez hasonlóan - a környéken tett kirándulások egyik kedvelt célpontját láttatja velünk a művész. 6 6 * * * 1856-ban Vámossy Mihály 6 7 tollából jelent meg adatgazdag, a kor szellemének megfelelően emelkedett, romantikus hangvételű beszámoló a huszti várról és környékéről. 6 8 A cikket „tájkép" megjelöléssel képi ábrázolás is kísérte. Ismeretlen szerző: A huszti-vár nyugoti oldala. 1850 körül. - Fametszet - 16x23 cm. A művész a huszti várhegyhez csatlakozó kisebb domboldalából, délnyugati nézőpontból készítette az ábrázolást. Ennek középpontjában a tetőszerkezet nélkül álló, még mindig lecsupaszított környezetet mutató erősség romjai állnak. Ugyanakkor jól megfigyelhető a bokrok, fák térnyerése a várhegy egészén, sőt az alsókapu falain is. - Jól kivehetők és elkülöníthetők a Nyári- és Emberfő-bástyák, a palotarész falai, a Névtelen- és a Ferdinánd-bástya felépítménye. A kép bal alsó sarkát a kanyargó Tisza, a velétei és kirvai hegyek távoli képe tölti ki, sőt feltűnik a Huszt város szélén, a viski út mentén álló házak egyike is. - A kép előterében a sziklás-bokros, gyéren benőtt terepen magányos kiránduló csodálkozik rá a romokra. * * * A magyar honismeret jeles mérföldköveként 1856-60 közt Darmstadtban jelent meg Hunfalvy János müve, a Magyarország és Erdély eredeti képekben, melynek második kötetében helyet kapott a „festői omladék" leírása mellett annak rajzbeli megörökítése is. Rohbock, Ludwig: Huszti vár. - Schlossruine Huszth.1853 körül.*" - 10,5x16,5 cm. Acélmetszet. Az aprólékos, korrekten részletező rajzairól ismert Ludwig Rohbock 7 0 igen jó érzékkel teljesen új nézőpontból - délnyugatról - vette szemügyre a huszti romot. A várhegyhez kapcsolódó domb tetején találta meg azt a helyszínt, ahonnan szinte kínálta magát a XIX. századi tájrajz festői elemeinek hármasa: a folyó, a vár és az előtér staffázs-alakjai. A művészi megoldás topográfiai szempontból is kitűnőnek nevezhető, hiszen e szögből alkalom nyílt annak érzékeltetésére, miként is helyezkedik el a huszti vár az un. huszti kapuban, azaz a Nagyszőlősi-, illetve az Avas-hegység találkozásánál, ahol a Tisza a magyar Alföldre lép. Az ábrázolás középpontjában a címnek megfelelően a huszti várrom tornyosul: üresen ásít az alsó várkapu, mellette jobbról a Névtelen- és a Ferdinánd-bástya magasodik; balra a Nyári-bástya mögött szinte épen, több emelet magasságban áll a Lőportorony és a kiégett Palota, jól ellensúlyozva a vár központjában végbement hajdani robbanás okozta pusztítást, amit szintén láttatni enged. A vár meredek, csupasz sziklaormon áll, közvetlen környezetében épp hogy megkapaszkodott a növényzet. Annál dúsabb, finom stilizált körvonalakkal határolt fás-bokros rész övezi a várhoz kanyargó utat, amely szinte lábainktól indul el. A lapályosabb részen jobbról, az út mentén birkanyáj legel, két pásztoruk a kép előterében, a domboldalon pihen. Balról az előtér életerősen burjánzó bokrai, szellő lengette fakoronája mögül a maga természetességében bukkan elő és kanyarog tova a Tisza. Középen, az út men30
