Folia historica 23/2

Szoleczky Emese: A huszti vár ábrázolás-történetéhez

magasztosulnak, amelyeknek váltakozva, illetve időnként egymást erősítve állít emléket a hazafias szellemű képzőművészet és az irodalom.

4

4 * * * A létszámában jelentősen megnövekedett olvasóközönség igényeinek új nyomdai sokszorosító eljárások révén lehetett eleget tenni. 1817-től a Hasznos Mulatságok mellékleteként magyar területen is rendszeresen készültek kőnyomatok, azaz litográfiák.

4- Az 1840-es évektől a rézmetszetet egyre jobban kiszorította az acélmetszet.

4

6 A század folyamán jól megfigyelhetően hódított a szórakoztató, gondűző, hasznosan mulattató jellegű újságírás. A képi megjelenítés is ehhez igazodott. Az eredendően gyakorlati célú ábrázolásokat felváltotta az érzelmeket is megbolygató, ízlés- és tudatformálásra törekvő zsánerkép.

4

7 A történelmi múlt regényes felelevenítésének lehetősége áthatotta a művészet minden ágát, s nálunk különös inspiratív súllyal jelentkezett az irodalom, a honismeret terén. Mind a témák, mind a feldolgozás módja igényelte az illusztrációt - s ehhez a technikai háttér is adott volt.

4

8 Az 1830-as években a sajtó és a sokszorosított kép egymásra találása folytán új folyóirattípus született: a képes újság, amely a század második felében élte virágkorát.

4

9 A korszak legnagyobb „fametszvény-termelője" az 1854-ben indított Vasárnapi Újság volt.

?

0 Az 1862-ben útjára bocsátott Az Ország Tükre budapesti képes hetilapként kőrajzokat közölt; utóda, a Magyarország és a Nagyvilág az első év után áttért a fametszetekre. Fokozatosan formálódott a lapok illusztrátor-csapata is: a neves külföldi művészektől a névtelen műkedvelők népes táboráig heterogén volt a művészi színvonal.

5' „Minden áldozattal azon igyekszünk, hogy lapunk a szép iránti fogékonyságot és ez által a közműveltséget terjessze a hazában"- hirdette előfizetői felhívásában Az Ország Tükre 1865-ben, amikor all. számtól a Magyar Képzőművészeti Társulat közlönyévé alakult.

5

2 Az arckép, a történelmi rajz, és az életkép mellett a szerkesztőségek a táj-, város-, illetve épületképet a sajtógrafika negyedik legfontosabb műfajának tekintették, hiszen a nagyközönség ízlését és véleményét formálva honismeretre, hazaszeretetre nevelt.Ezen a téren meglehetősen nagy minőségi engedményeket tettek annak érdekében, hogy az érdeklődésre számot tartó helyszíneket maradéktalanul bemutathassák. A Vasárnapi Újságnak, amely élen járt a kulturális örökség, a magyar látnivalók feltérképezésében,

5

4 voltak grafikusai, de gyakran fogadtak el a környékről, helybeli rajztanároktól származó illusztrációkat is.

5

5 A tájfestészet is eszközévé vált a szubjektív honfoglalásnak, a hazai tájak felfedezésének. A felvilágosodás teremtette igény a szűkebb és tágabb környezet vizuális megismerésére - az utazás divatja - gyors ütemben bővülő választékot eredményezett. Ki-ki lelkülete szerint elmerülhetett a szárazabb biedermeier útleírásokban s az azokat díszítő tárgyilagos látképek világában;

5

6 vagy olvashatott emocionális telítettségű útikönyveket, amelyek írásban és illusztrációikkal már a természet vadregényes szépségeire is felhívták a figyelmet. А XIX. század kezdetén megjelentek a „mahlerische Ansicht"-ek, amelyek a művész által megtett utazás élményeit és benyomásait rögzítették „felvételeiken".

5

7 Albumba foglalt változatuk, a „mahlerische Reise" hamar kedvelt műfaj lett. A romantikus életérzés kedvezett a természet csodálatának, a nemzeti múlt „ébresztgetésének", a várromok nosztalgikus kultuszának.

58 Ezzel párhuzamosan а XIX. század közepén a grafikák a tudományos alapokon nyugvó régészeti-történet/vár-kutatási munka részévé is váltak („műemléki felvételek"), hogy az itáliai típusú akadémizmuson

5

9 át a századfordulóra a plain air tájképekben, a szecesszióban új tartalmat nyerjen a múlt megidézése, a jelen és a történelem együttélése.

6

0 28