Folia historica 23/2
Balahó Zoltán-Gál Vilmos: A pozsonyi hídfő története
A magyar delegáció összetétele ez volt: Elnök: Kiss Roland, belügyi államtitkár, titkára Karcsay Sándor, belügyi osztálytanácsos. Alelnök: Szondy Viktor, rk. követ és megh. miniszter, egyetemi tanár, titkára Nábráczky Béla miniszteri fogalmazó. Miniszterelnökség részéről: Mikó Tibor osztálytanácsos. Pénzügyminisztérium: Hollós László osztálytanácsos. Földművelésügy: Zalányi Andor osztályfőnök. Közlekedésügy: Bartha József főmérnök. Kataszteri Hivatal: Hazay István, miniszteri tanácsos. Vízügyi Hivatal: Bogárdi János. Honvédelmi Minisztérium: Czebe Jenő vezérkari alezredes. Teleki Intézet: Jakabffy Imre, intézeti tanár, osztályvezető. A párizsi békekonferencián, rajtam kívül csak Czebe Jenő és Mikó Tibor voltunk jelen. Ez a tucatnyi tagot számláló delegáció olykor 8-10 főre csökkent, máskor meg újabb szakértőkkel egészült ki. Általában a felsorolt 12 delegátus tanácskozott az ülésteremben az ugyancsak tucatnyi létszámú csehszlovák küldöttséggel. Ennek a delegációnak az elnöke Ivan Horváth volt, szlovák nemzetiségű kommunista, miniszterhelyettes. Nem tudom kinek az ötlete volt még Budapesten, hogy a delegációba ne kerüljenek csehül vagy szlovákul tudó kiküldöttek s ezzel mintegy kényszerítsük a szlovákokat - akikről feltételezhettük a magyar tudást —, hogy magyarul tárgyaljanak. Ezt a gyermeteg és ostoba javaslatot ugyan elutasították, ám való igaz, hogy közülünk egyetlen egy sem tudott pozsonyi partnereink nyelvén tárgyalni. Viszont meggyőződtünk, hogy a csehszlovák delegáció tagjai közül csak egy volt cseh, akivel németül beszélhettünk, a többi szlovákkal a diskurzus magyarul folyt. A tolmács szerepét betöltő Juraj Palkovic tanár „munkájára" alig volt szükség: az ülésezések idején a magyar felszólalás szövegét azonnal követte a szlovákok replikája, meg sem várva tolmácsuk fordítását. A mi elnökünk, Kiss Roland, első pozsonyi értekezletünket e szavakkal nyitotta meg: „kedves elvtársak" - döbbenetes csend, majd körülnézett s így folytatta: „ki a kommunista párt tagja?" - néma csend - „hát akkor ki a szociáldemokrata párt tagja?" - további csend. Erre megvetően csak ennyit mondott: „Uraim, az értekezletet megnyitom". Október 12. - Reggel több autón, a csehszlovák delegáció tagjaival együtt, helyszíni szemlét és határbejárást tartottunk. Ezen a szemlén és befejezésül az oroszvári közös ebéden kimagaslott a csehszlovákok köziil a katonai delegátusuk, Imrich tábornok, aki teleaggatott kitüntetésekkel jelent meg. A mi megfelelőnket, Czebe Jenő vk. alezredest alig lehetett lebeszélni arról, hogy megkérdezze a fiatal tábornokot a Szovjetunió ellen, a keleti fronton szerezte-e hadi érdemrendjeit, vagy talán a besztercebányai partizánok melletti vagy elleni harcokban, netán 1939-ben a magyarok ellen Kárpátalján? Délután egymagamban elsétáltam Dévénybe. A várhegy csúcsáról gyönyörű kilátás nyílt a Morva-medencére. Jobbról az aszály következtében patakká apadt Morva folyó kanyargott a Dunába; szemben, már osztrák földön, a Lajta hegység nyúlványai közelítették meg a Dunát, Hainburg 1 6 várának romjainál. A Porta Hungaricát 1 7 most ismerhettem meg: kelta bójok 1 8, római limes-határ, germán markomannok, Attila innen indult Európa elárasztására, avar-frank csatározások színhelye, a szlávok-morvák ezen a tájon létesítették korai államalakulataikat, a honfoglaló magyarok innen indultak nyugati portyázásaikra. Mindezek a gondolatok merültek fel bennem a dévényi vár romjai láttán. Az itt felállított millenniumi emlékoszlopot lerombolták, most egy ős-szláv amfiteátrum-szerű építmény 1 9 jelzi, hogy 1 lungarica-volta megszűnt, s Ady már nem törhet be Dévénynél új időknek új dalaival-"... 192
