Folia historica 23/2
Balahó Zoltán-Gál Vilmos: A pozsonyi hídfő története
Október. 14. - Czcbc Jenő és én késő este kiszálltunk a régi és az új határ-sorompóhoz ellenőrizendő, hogy az éjfélkor történő hivatalos átadást a hatósági személyek az előírásoknak megfelelően hajtsák végre. Az átadás éjfélkor megtörtént, fél egykor már visszaindultunk Pozsonyba. Október 15-17. - Unalmas értekezletek mintegy hat órán át. Jegyzőkönyvi szövegezési viták, apró kifogások voltak terítéken. Az volt a benyomásom, hogy mind a két delegáció csupán a felemelt napidíjak miatt kakaskodik, néha késő éjfélig. Október 18. - Este a szállodával átellenben, a Nemzeti Színházban díszelőadást rendeztek a mi tiszteletünkre. A díszpáholyból a csehszlovák delegáció elnökének, Ivan Horváthnak a hirtelenszőke felesége társaságában aki csak saját anyanyelvén volt képes megszólalni - untam végig Nedbal 2 1 cseh zeneszerző népi tárgyú balettjét. Október 19. - Vasárnap lévén Szondy Viktorral és titkárával, Nábráczky Bélával autókirándulást terveztünk a Vág völgyébe. Pozsonyt alig hagytuk el, amikor fékhiba miatt nekimentünk a lezárt vasúti sorompónak: a kocsi teteje behorpadt, más bajunk nem történt. Rossz fékünk ellenére, lassabb tempóban a közeli Nagyszombatot, a hajdani prímási központot látogattuk meg. Csendes, ódon városka, sok templommal. Október 25. - Egyórás házi értekezlet és másfélórás delegációs ülésezés után, kikapcsolódásul a közeli moziban megnéztem Chaplin „Diktátor"2 című filmjét. Remek persziflázs 2-®. Nem értem, hogy nálunk ezt miért nem lehetett bemutatni... Október 26. - Ezen a vasárnapon visszautaztam Budapestre, majd három nap múlva, Október 29-én ismét Pozsonyba utaztam, ahol este már várt egy házi értekezlet. Másnap Október 30-án azon folyt a vita, hogy hová költöztessük Oroszvárról az Isteni megváltó Leányai nevű apácarend 2 4 tagjait. Szombathelyre vagy Győrbe. Az apácákról gúnyos és ízléstelen megjegyzéseket tett elnökünk, Kiss Roland. Furcsa ideológiájával büszkélkedett : éjjeli szekrényén békésen megfér - szerinte - a Biblia és Marx Tőkéje. Mindkettőből ötleteket merít politikai döntéseihez. Október 31-én Czebc Jenővel autón visszatértünk Budapestre, hogy egy hét múlva részt vehessünk a Határrendezési Bizottság 2^ ülésezésén a Belügyminisztériumban, ahol beszámolhattunk a tárgyalások eddigi eredményeiről és eseményeiről, erre november 7-én került sor. Pesti tartózkodásunk alatt - ami november 23-ig tartott - átnézhettük az Intézetben felgyülemlett híranyagot, főleg a szlovák sajtóvélemények érdekeltek. Az Obzory 2 6 november 1-i száma szerint: ,,A testvéri szláv Jugoszlávia a magyarokkal tárgyal, azzal a Magyarországgal, mely a szlovákiai nemzetiségi viszonyok rendezésében annyi nehézséget okoz nekünk. A jugoszlávok a magyar kommunistákat nyilván tiszteletbeli szlávoknak tekintik, valahogy úgy, mint a nácik tiszteletbeli árjásító gesztusa kivételezett velük, néhány évvel ezelőtt... A testvéri Jugoszlávia számára nyilván kellemetlen, ha rámutatunk az örök elnyomók elleni küzdelmünkre. A múltból szomorú tapasztalataink vannak a testvéri lengyel nemzettel is, melynek az idegen vérű magyarok kedvesebbek voltak, mint a testvéri szlovák nemzet." November 23-24. - Autón visszatértünk Pozsonyba, útközben Győrben ebédeltünk, majd megháltunk a rajkai cukrásznál. November 25. - A Határrendezési Bizottság jegyzökönyvének átadása utáni ülés csak félórát vett igénybe, mert szlovák kérésre a tárgyalásokat két hét időtartamra felfüggesztik. Delegációnk két vezetőjéről, Kiss Rolandról és Szondy Viktorról szeretnék néhány anekdotikus jellemrajzot készíteni. Külső megjelenésükben is ellentétesek, bár közel egykorúak voltak, de Kiss Roland mellett Szondy Viktor aggastyánnak hatott. 193