Folia historica 23/2

Balahó Zoltán-Gál Vilmos: A pozsonyi hídfő története

Rába folyót követte volna Vasvárig, majd onnan a Zala folyó mentén haladva, Nagykanizsától keletre érte volna el a Drávát, (lásd az alábbi térképet) Л szláv korridor terve A követelést a csehszlovák szakbizottság március 8-án egyhangúlag elvetette, ugyanis Olaszország egy túlságosan megerősödő Jugoszláviától tartott, míg Wilson amerikai elnök ellenezte, egy - a későbbiekben esetlegesen Oroszország felé forduló, - közép-európai szláv birodalom létrejöttét. A francia politikusok szemében pedig a szláv korridor létezése növelte volna Ausztriában az Anschluss esélyét, ami egy újabb erős Németországot eredményezett volna a szomszédságában. Ennek ellensúlyozása érdekében, de a magyar igények rovására, a nagyhatalmak áprilistól kezdve szorgalmazni kezdték a többségében németek lakta Nyugat-Magyarország (a későbbi Burgenland) átadását Ausztriának, ezzel is növelve az új Osztrák Köztársaság „életképességét".

2

0 A hírről értesülő Benes azonnal tiltakozott, majd újból hivatkozva korridor-elképzeléseire felvetette, hogy a korridort vonják a Népszövetség fennhatósága alá, így a Csehszlovák állam vasúti összeköttetése a tengerrel biztonságosan megoldható lenne. A szenvedélyes viták végül is kompromisszumos döntéssel záródtak. A korridor javaslatot ugyan elutasították, viszont „kárpótlásként" Csehszlovákia Pozsonnyal szemközti területet kapott.

2

1 Ezt a Dunától délre fekvő hídfőállást 1919. augusztus 14-én-közel nyolc hónappal Pozsony elfoglalás után - szállták meg a cseh-szlovák csapatok. A község új, hivatalos elnevezése PetrZalka lett. Az átadott mintegy 33 négyzetkilométernyi terület magába foglalta Ligetfalut és Köpcsény (ma az ausztriai Kittsec) község Csehszlovákiához került és ezután Ligetfaluhoz csatolt határrészét. Kívül maradt viszont a Pozsony város határához tar181