Folia historica 23/2

Balahó Zoltán-Gál Vilmos: A pozsonyi hídfő története

térségében, valamint Trenesén megyében indultak támadásra. Az Oderberg-Kassa vasútvonal mentén, valamint a Kis-Kárpátokon át Pozsony felé előrenyomuló - gyenge harci értékű önkénteseket azonban, a sebtében odairányított kis létszámú magyar egységeknek sikerült visszaszorítaniuk. Ezt látva a belgrádi katonai konvencióval

1

3 amúgy is elégedetlen cseh vezetők diplomáciai lépéseket kezdeményeztek annak érdekében, hogy a magyar katonai erőket és közigazgatást kiszoríthassák a Felvidékről. Tiltakozásuk hatására a szövetségesek Párizsban elrendelték a szlovák lakta felvidéki területek kiürítését. Az erről szóló jegyzéket Fernand Vix alezredes - az antant budapesti katonai missziójának vezetője - nyújtotta át Károlyinak 1918. december 3-án. Mivel a jegyzék nem konkretizálta a kiürítendő északi terület nagyságát, a kérdésről tárgyalások kezdődtek a szlovák Milan HodZa

1

4 csehszlovák követ és Bartha Albert magyar hadügyminiszter között. A december 6-án aláírt ún. Bartha-HodZa-féle ideiglenes demarkációs vonal: Dévény-Szentgyörgy-Pered-Ersckújvár-Verebély-KorponaGács-Losonc-Nagyröcc-Gölnicbánya-Tőkctercbcs-Szobránc-Homonna-Mezőlaborc irányába haladt, tehát a Pozsony-Ersckújvár-Léva-Losonc-Rozsnyó-Kassa felett meghúzott vonal nagyjából megfelelt az etnikai állapotoknak. A kiürített észak-magyarországi területeket a csehszlovák önkéntesek - most már fegyveres harc nélkül - karácsonyig meg is szállták. Prága azonban kevesellte az elért eredményt, ezért a győztes nagyhatalmaktól várta egy újabb demarkációs vonal kijelölését. Sugallatára cz meg is történt: az új vonal már a Dunát (a dunai határra az új államnak stratégiai és politikai okokból is nagy szüksége volt), illetve az Ipoly folyót követte, s Losonc alatt Rimaszombaton át Kassa alatt vezetett az Ung folyó torkolatáig, majd az Ungot követve az Uzsoki-hágóig. Ezt a jegyzéket december 24-én nyújtotta át Vix a magyar kormánynak. A Pozsonyért indított támadásra már az új demarkációs vonal megszállása keretében került sor. Elfoglalására a Luigi Piccione olasz tábornok parancsnoksága alatt álló — időközben hazahozott - olaszországi (hadifoglyokból megszervezett) csehszlovák légionárius hadtest 7. hadosztály 33. és 39. ezrede vonult fel, előbbi Riccardo Barecca ezredes parancsnoksága alatt mint élcsoport, összesen 1500 puska és 4 löveg, utóbbi pedig mint tartalék

1 -\ Pozsonyban ebben az időben 6 század és 12 géppuska, (1142 fő és 526 fegyvertelen), és egy árkászszázad (75 fő), valamint 5 üteg 21 löveggel teljesített szolgálatot.

1

6 A 33. légionárius ezred támadása 1918 szilveszterén, hajnali 5 órakor tüzérségi előkészítés után indult meg. A több irányból támadó legionáriusok szívós magyar ellenállásba ütköztek az Ausztriába vezető marcheggi hídnál. Dévényújfalunál és Lamacsnál, valamint a Kis-Kárpátok erdős terepén keresztül Récsénél.

1

7 A harcok csak a délutáni órákban szűntek meg, miután Budapestről elrendelték Pozsony kiürítését. A magyar tüzérség és gyalogság elvonulását követően, január elsején a csehek birtokba vették a főpályaudvart, de magát a várost csak 1919. január 2-ára virradó éjszaka szállták meg, majd azonnal lezárták a Duna-hidat.

1

8 A Duna jobb partján - már dunántúli területen - fekvő, de még Pozsony vármegyéhez tartozó Pozsonyligetfalu védelmére, Győrből rendeltek ki védőcsapatokat, mivel a karácsonyi antant jegyzék szerint Csehszlovákia és Magyarország ideiglenes határát a Duna vonala jelentette a Morva torkolatától az Ipoly torkolatáig, tehát magyar területen hagyta Ligetfalu községet, valamint Pozsony és Dévény Duna jobb partján lévő határát. A világháború lezárására készülő 1919. január 18-án Versailles-ban megnyíló békekonferencián, a Benes külügyminiszter vezette csehszlovák delegáció február 5-én terjesztette követeléseit a Tízek Tanácsa

11

) elé. Benes az amúgy is mértéktelen csehszlovák követeléseket - értve ezalatt a Pozsony-Vác-Gyöngyös-Miskolc-Tokaj-Ung vonaltól északra eső területeket - megtetézve, bejelentette igényét a háború eleje óta követelt nyugat-magyarországi korridorra is. Terveiben a közel 100 km széles folyosó nyugati határa egybeesett volna az 1914cs magyar-osztrák határral, keleten viszont Mosonmagyaróváron és Kapuváron keresztül a 180