Folia historica 23/2

Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között

A belső tér és tárgyai (.lakásenteriőr) Vizsgált lakásmodellünk megfeleltethető annak a történészek által meghatározott kategóriának és a többi lakásberendezési-felszerelési, térhasználati stb. alapsémának is, amelyekkel e társadalmi réteg életmódja általánosan jellemezhető

5

2, s amely a középpolgári lakás ismérveit körvonalazza. E szerint a városi középosztály tagjai a 20. század elején a bérházak, bérpaloták első (esetleg második) emeletének utcai frontján, 3-6 szobás lineáris szobaelrendezésű lakásokban éltek. Ezen a meghatározáson sokat finomítanak, pontosítanak azok az egyéni/egyedi, egy-egy családra, adott lakáskultúrára érvényes sajátosságok, amelyek révén jellemzővé és jellemezhetővé válnak a rétegcsoporton belüli különbségek. Hiszen az ellentmondásokkal teli 20. században a városi társadalomra az a legjellemzőbb, hogy megnő az individuum, az új polgári önérzet, a magánemberi autonómia - ezáltal az intim szféra szerepe, amely a lakások „magánterületté" nyilvánítását hozza magával. Ugyanakkor azonban szigorodnak azok az előírások és elvárások is, amelyek e tereknek a használatát, kitöltését, belakását meghatározzák. S mindezek ambivalenciájában is állandó a változás bármennyire finom és észrevehetetlen is olykor (az 1920-as években éppen visszafogottabb). A Halászfy család lakáskultúrájának tárgy- és térhasználat elemzésénél ezért a tipikus és az egyedi sokszor nehezen megállapítható szimbiózisát próbáljuk tetten émi az említett jellemzők nyilvánosságra hozatalával. Ehhez az adott leírás hiteles forrásnak tekinthető még akkor is, ha számolunk hiányosságaival: az ábrázolt lakásszerkezet és tárgy-együttes már a múlté, láttatásához pedig csak az írott és szóbeli forrás, az átstrukturál ódott^

3, és a múzeumba került kisszámú tárgyi anyag áll rendelkezésünkre az akkori élő konstrukció helyett. A mintegy 210 m

2-es Váci utcai lakás beosztását és helyiségeit az 1. rajz mutatja, melyet H.E. készített. Ennek alapján észlelhetjük a 18. századi polgári előzményekkel biró lineáris szobaszerkezetet

5

4, az Aranykéz utcai frontra nyíló ablakokat, az útmutatók/tanácsadók adataival igazolt méretű és funkciójú mellékhelyiségeket és a lakásszerkezet átépítések következtében előállt sajátosságát, az előszobák megszokottól némileg eltérő megoldását.-"

0 A család jelentős értékű ráfordítással igyekezett olyan magas szintűvé fejleszteni otthonát, hogy az a polgári értékrendjüknek megfelelő életmódot reprezentálja. A lakásnak ez a kiemelt szerepe az összes szükséglet kielégítésének sorrendjében csak a legmagasabb társadalmi osztályokra jellemző. Az egyes helyiségek bebútorozása-felszerelése, a szobák funkcionális elkülönítése a beköltözéskor, egyszerre történt.

5

6 Esetükben nem is történhetett volna másként, hiszen korábban nem volt saját lakásuk. H. E. szóbeli közlése, miszerint sem előző lakóhelyeikről nem hoztak át, sem örökség útján, sem stafírungba nem kaptak bútort, az egyidejűséget erősíti meg.

5

7 Minden bútort újonnan vettek, készen. Kis szériában készült, asztalos technikával előállított, historizáló stiláris elemekkel díszített bútorokról van szó. A többi lakásfelszerelési, használati tárgy közül az értékképző szerepet betöltő darabokat viszont nagyobb részt örökölték, a funkcionális tárgyakat újként vették, vagy csináltatták. A bútorvásárlásnál a rendelkezésre álló összeg, a kínálat, a rétegelvárások, a társadalmilag diktált szabályok8 és a kényelem szabtak határt. A mellékhelyiségek esetében mindenképpen a praktikum és az intimitás igényeinek kielégítésére törekedtek. A társadalmi elvárásoknak pedig elsősorban a presztízst és reprezentációt képviselő férfi- vagy fogadószoba^

9 bútorzatával kívántak megfelelni. így az összes helyiség közül ennek a bútorértéke volt a legmagasabb, talán a konyháé és a kamráé a legalacsonyabb.

6

0 A szobákat a még a 19. században gyökerező, általános jellegű szokásoknak megfelelően teljes garnitúrákkal rendezték be. Ezek beszerzésénél minden szempontból idegenkedtek a szélsőségektől, az extravagáns, túl modern daraboktól és a kommersz tömegárutól. A minő125