Folia historica 23/2

Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között

séghez ragaszkodtak, s bizonyos kereteken belül az iparművészeti kiegészítőkhöz is. Egyetlen helyiség bebútorozásánál kényszerültek kompromisszumra, az ebédlőnél. Pillanatnyi anyagi kereteik nem engedték, hogy a férfiszoba-bútor színvonalán álló ebédlőgarnitúrát vegyenek, az aktuális kínálatban viszont nem találtak olyan középkategóriás árut, amely tényleges elvárásaiknak megfelelt volna. Mivel várni nem tudtak, egy valóban meglehetősen alacsony színvonalú együttest vásároltak meg. Ok is elégedetlenek voltak vele, de a mindenben a megkérdőjelezhetetlen minőséghez ragaszkodó Gemperle nagyapa egyenesen „silánynak" tartotta a garnitúrát. Az értékképzők kategóriájába tartozó lakástextilek, a porcelán és kerámia étkészletek, a kristály- és ezüstnemű, a dísz- és emléktárgy-anyag azonban gazdag és egyenletesen magas színvonalú volt.

6

1 Ezek mutatták legegyértelműbben a család históriai kötődéseit és múltban gyökerező polgári hagyományait az eredendően az arisztokráciára jellemző időbeli folytonosság érzékeltetésével. - A polgárságnál már a 18. századtól a bútorokban tárolt értékek fontosabbak voltak maguknál a bútoroknál is.

6

2 A „komplett szobák" az enteriőrök összhangját, de az otthonosság-érzést, a kényelmet is biztosították, amely a két háború közti időszakban újra a középosztály igényeként jelentkezett a századvég merev, célszerűtlen berendezési tárgyai, kirakat-reprezentációja után. A Váci utcai lakásban nagy, puha fotelek, komfortos karosszékek, meleg színek, hangulatos fényt árasztó falikarok és sok-sok értékes textília nyújtotta ezt. A továbbiakban térbeli elrendeződésük sorrendjében elemezzük a helyiségeket. Előszobák A berendezés megtervezettsége már az előszobák rendszerében érzékelhető. A külső előszoba töltötte be a hagyományos előszoba-szerepet modern, letisztult vonalú, vajszínű bútoraival: sokfunkciós előszobafallal, rajta ruha-, kesztyű-, kalap- és bottartók, fa csillárral, virágtartó állvánnyal, és az ablakok előtt egylábú, ovális asztalkával, hozzá tartozó sárga Thonet-székekkel.

6

3 Világos vajszínű volt a fal is, kézi festésű, pasztellszínű rózsaágakkal, rajta ,,az akkor divatos árnyképek fekete lakkeretben ". A hat méter hosszú helyiséget vörös kókusz futószőnyeg fedte. Az ún. belső, ajtóval elválasztott előszoba gardróbként funkcionált, akasztós és polcos szekrényekkel végigrakva. A szekrények mindegyikében szabott tárolóhelyük volt a ruháknak, cipőknek és a többi viseletdarabnak. Külön kis szekrényben tartották a tisztítószereket- és eszközöket. Itt fehérre festették a falakat, a sarkokban búrás világítótesteket helyeztek cl. A közlekedő folyosó valóban átjáró volt, falfelületén sok ajtóval. Minden szoba legalább két bejárattal rendelkezett, ezek közül az egyik a közlekedőről, a másik a mellette lévő szobából nyílt. A háló, intim szerepének megfelelően, belső megközelítésű volt. Második ajtaja, a tapétaajtó, a fürdőszobába vezetett. Ez volt az egyetlen egyablakos helyiség, a többi mind kétablakos. A rajzon minden szoba azonos méretűnek, 20 m

2-esnek

6

4 van feltüntetve. A bútorok elhelyezése minden helyiségben jó arányérzékre, gyakorlatiasságra vall, miközben persze követi a korszak általános térelrendezési szabályait. A férfiszoba A lakás legreprezentatívabb, legszeparáltabb, de szerepénél fogva mégis központi jelentőségű tere volt a hol férfi-, hol fogadószobának (2. rajz) mondott helyiség. Kettős funkciója a polgári otthonok egyik sajátosságának tekinthető. A szobának férfiszoba jelleget adó íróasztal valójában a fogadószobák, szalonok rendszeres tartozékaként vált ismertté már a 126