Folia historica 23/2

Sedlmayr Krisztina: Életmód és enteriőr Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényében

az asszony krokodilbőr színházi táskát vásárol Weiss és Tsa főtéri díszmükereskedésében. A férfi ez alkalommal fekete szalonkabátot húz, melyhez természetesen fehér keménygallér és keményített ingmell tartozik. A „kanzsúrra" pedig még ezüstfejes botját és szavasbőr kesztyűjét is előveszi. A regény végén beálló esőben mogyorószín őszi kabátot ölt. Háztartás A polgári háztartás a háziasszony folyamatos jelenlétét, gondoskodását követelte. Lényegében így volt ez ott is, ahol a munka nehezebbik részét cseléd végezte el. A történet idején a Vajkay családban már nincs háztartási alkalmazott. Pacsirta dajkája, Örzse, aki mindenes cselédként lakott náluk, évekkel korábban elhagyta a házat. Új alkalmazottat takarékosságból és bizalmatlanságból sem fogadnak. így a nők minden házimunkát maguk végeznek: takarítják az ötszobás házat, főznek, vasalnak, stb. Pacsirta nélkül az anya nem vállalja a főzés felelősségét, a takarításban pedig ugyancsak gyakorlatlan: „rendetlenül folyt a háztartás, már elmúlt egy óra és csak most lett készen". 1

7 Nem is csoda, hiszen a takarítás Vajkayék társadalmi szintjén nem a háziasszony dolga. A korabeli alacsony cselédbérek mellett nem is lettek volna ráutalva. Ebben megint csak Pacsirta elzárkózására ismerhetünk. (A cseléddel kapcsolatos álláspontja egy kellemetlen tulajdonságára is rávilágít: zsugori). Hétköznapokon már reggel hétkor talpon van, szellőztet, takarít. Anya és lánya mindennapi tevékenysége a varrás és kézimunkázás, mely azonban inkább szórakozás, kellemes időtöltés. Segítséget havonta csak egyszer hívnak, a mosónőt. A háztartás technikai felszerelésére csupán egyetlen utalást találunk: az anya (petróleum) gyorsforralón készíti el a teavizet. A nyár a Vajkay családban a télre való felkészülés jegyében zajlik. „De a nyár elmúlt, mint rendesen, teli szükségletek beszerzésével, lekvárok főzésével, cseresznyés, meggyes befőttüvegek készítésével".

1

8 A századfordulón nemcsak a saját termessel rendelkező földbirtokos és paraszti háztartások számára jelentett a tartósítás csaknem egész nyárra szóló feladatot, hanem a piacon vásárló városi családoknak is. Vajkayék társadalmi szintjén azonban a levegőváltozással egybekötött nyári pihenés, fürdőzés is természetes lett volna. A vitrinben lévő emléktárgyak a család régebbi - karlsbadi, velencei, balatoni - utazásainak emlékét őrzik. Ez esetben megint csak a Pacsirta miatt kialakított szokások határozzák meg a család életét. A befőzés nemcsak hasznos elfoglaltság, hanem ürügy is, mellyel a „kimozdulást" elháríthatja. Étkezés A Vajkay család redukált élete étkezési szokásaiban is megmutatkozik. Megtudjuk, hogy irtóznak a vendéglői koszttól, melyet bár nem ismernek, az otthoninál hitványabbnak vélnek. Pacsirta maga főz, olykor az édesanyjával közösen. Könnyű, zsírtalan, alig fűszerezett ételeket készítenek. A becsinált leves, rizseshús, sápadt piskóta és darásmetélt képe kétszer is mindkét esetben szimbolikusan - előkerül. Első ízben a vendéglő szokatlan légkörét, illatait felidéző férfi gondolataiban jelennek meg az egyhangú otthoni ételek, másodszor a régi élethez való visszatérés jelképeként. A regény által ábrázolt időben Pacsirta a pusztai birtokon szokatlanul zsíros, fűszeres ételeket eszik, sok vajat, tejet, tejfölt. Rokonai ajándékként is házi termékeikkel látják cl: disznósajtot, két üveg málnalekvárt, egy ringlóbefőttet küldenek, valamint egy tortát, „melyet Pacsirta és Etelka néni együtt remekelt".

1

9 Szülei a vendéglőben még nagyobb változást élnek át: a kor rafinált, gazdag, magyaros-franciás gasztronómiájával találkoznak. A Magyar Király hatalmas, ívlámpákkal világított termében 110